Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
színpadi technika tipikus példája. A XV. századi Le Eol Avenir cimü misztériumban a király üldözi a grammont—i szerzeteseket, akik sikerrel hirdették az igét birodalmában. Kemencében süti meg néhányukat. A színpadon lévő kemencében valódi tüzet gyújtanak és hogy bebizonyítsák a nézőknek a tűz valódiságát, a színpadi ttasitás szerint "a pék nyersen lapátolja be a kenyeret és teljesen megsülve veszi ki onnan”. Aztán a szerzetesek egymásután kerülnek a lapátra, majd "megkotorja a tüzet, bezárja a kemencét és a szerzet tesek leereszkednek a kemencében lévő süllyesztőn át". A soron következő kivégzési jelenetnél a tőke üreges, az áldozat beledugja a fejét és egy müfejet vágnak le helyette.'Mint minden általunk primitívnek vagy archaikusnak tartott színházban, itt sem biztak a néző képzeletére semmit, amit utánozni lehetett. 6. Színészi játék és mimikri A süllyesztő ajtó talán legmeglepőbb használatára a mons-i kézirat következő utasításában akadunk: "Figyelmeztetés: Káin Ábelt közvetlenül a titkos ajtó fölött ölje meg, mivel ott a gyermek, aki Ábel bosszúért kiáltó vérét játssza." Ennek a rendezői megoldásnak a hatásosságát mindazok értékelni fogják, akik már maguk is küzködtek a kulisszák mögötti vagy természetfeletti hang problémájával, például a Hamlet szellemének hangjával. Ha a szinész maga mondja el a szöveget, az a misztikum rovására megy; ha pedig a kulisszák közül dörgik el, a hangforrás túlságosan nyilvánvaló. Itt azonban, 1501-ben a problémát ügyesen megoldották: a hangot közvetlenül Ábel földön heverő teste alá rejtették, úgy hogy olybá tűnt, mintha magának a holttestnek a szájából jönne. Milyen félelmetes és hátborzongató lehetett a hirtelen hangszinváltás! Az egész produkcióra jellemző szó szerinti pontosságra való törekvés egyik példája, hogy a gyermek az Ábelt játszó szinész fia volt. Emi ékszem, mennyi bajunk volt a Guild Theatreben az isten hangjával, a Faust prológusának próbáin. Ha egyetlen 155