Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
cső szerepét töltötte be és a párbeszédeket az aréna legtávolabbi pontjáig elvitte. A maszk maga sokkal realisztikusabb volt,, mint ahogy azt azok a szószólói szeretnék elhitetni, akik a modem színház megváltásának gçyik eszközét látják benne.Kern absztrakt, hanem nagyon is konkrét arc volt, mely részletesen jellemzett egy emberi tipust. Pollui nem kevesebb, mint harminc vígjátéki maszkot sorolt fel, melyek korosztály, bőrszín, arckifejezés, hajszín szerint különböztek egymástól és olyan finom árnyalatokat érzékeltettek, mint "bozontos szemöldök", "a legidősebb", "nem annyira idős", "kellemes arcú szőke férfi", "szőkébb, sápadtabb férfi; arca a bánat vagy betegség jeleit hordozza". A tragikus maszkok között szerepel hat öregember, az Sszesség és kopaszság fokozatai szerint}nyolc féle fiatalabb férfitipus, az Isteni ábrázat~ól kezdve a fakó, hamuszln arcú nyomorultig: három szolga és tizenegy nő, az őszhaju banyától a fiatal kislányig. Az öreg háziszolga komikus maszkjának "alul is, felül is csak két zápfoga" volt. A női típusok közt volt öreg boszorka, fiatal lány, szűz és álszüz és prostituált, akiket arcvonásaik és hajviseletük pontoséul kidolgozott eltérései különböztettek meg egymástól. Hogy tudnának a modem színésznők parókával és festékkel jobban érzékeltetni hasonlóan széles skálát, a flapperektől au előkelő matrónáig? "Az ókori közönség egyetlen pillantással fel tudta ismerni a vörös hajú barbár rabszolgát, a sápadt/ szerelmi bánatban epekedő fiatalembert,a hetvenkedö katonát, a falánk parazitát, a zsémbes feleséget, a hlzelkedót, a’francia'szakácsot, a megcsalt vagy kétségbeesett bajadont, a szigorú apát, a számító kurtizánt stb. - sokkal könnyd> ben, mint egy modern műsorfüzet segítségével tehetnék." A görögöknek, modern védelmezőiktől eltérően, nem voltak gátlásaik, hogy, ha az alkalom úgy követelte, portré-maszkokat készítsenek, Arlsztophanész Felhók.lében. amely Szokratészt tette nevetségessé,. a filozófus az egész előadás alatt végig egyenesen állt, hogy a közönség összehasonlíthassa vonásait a színész maszkjával, és megcsodálhassa a hasonlóságot,». Amikor a szükség úgy kívánta, 142
