Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

védelmére alakult társaság pénzbiztositék ellenében szabadlábra helyeztetné őket és hogy jókedvre derüljenek, engedélyt kapnának, hogy legnagyobb vigjátékirójuk bármely müvét előadhatják, nyomban visszatoloncolnák őket közillem elleni vétség és az ifjúság erkölcsi bomlasztásának vádjával. Felmentésük mellett egyedül az szólna, hogy mivel a görög ma már nem kötelező tantárgy az iskolákban és kollégiumokban, a közönség úgysem értett egyetlen szót sem az elhangzottakból. Am nyomban ismét perbe fognák őket azoknak a hatalmas fallikus tárgyaknak a mutogatásáért, melyek minden szinész előtt ott himbálództak, s a legközelebbi javitóintézetbe küldenék őket. A legjobb esetben a klasszikus dicsőség e nagyságait valamilyen ideggyógyintézetbe zárnák, feltéve, ha megnyernék maguknak egy kitűnő pszichiáter szolgálatait, aki a törvényszék előtt bebizonyítaná, hogy klasszikus szexuális exhibicionizmusuk nem szándékos, hanem veleszületett és előre meghatározott... Mindazonáltal a klasszikus ókor tisztaságának amerikai és angol mitosza makacsul virágzik. Vezetőiket pedig, legyenek bár költők, filozófusok vagy államférfiak, továbbra is úgy képzeljük el, mint a múzeumainkban őrzött szobrok sápatag másait.

Hasonlóképpen ragaszkodunk puritán őseink mitoszához is. Vitathatatlanul hiteles iratok bizonyítják, hogy vezéreik hiába hoztak számos ékesszóló törvényt, hogy elejét vegyék hiveik között a paráználkodásnak, részegeskedésnek és a "gonosz cicomaságok "ban, brokátban, rizsporos parókában, ezüst csipkében és selyem harisnyában való szertelen tetszelgésnek... Érzelmi szükségletünk, hogy magunkat egy ártatlan gyermekkor vagy kegyes apák örököséinek tekintsük, továbbra is gyártja a hamis múltakat, melyeket aztán hiteles ereklyeként tisztelünk.

A múlt színházművészetének tisztasága, ugyanennél az oknál fogva, állandóan vissza-visszatérő mítosszá vált. A színház, mondják mára lealacsonyodott, hitvánnyá, hlvalkodóvá, kicsinyessé és mesterkéltté vált. Hajdan egyszerű volt és tiszta; a közönség képzelete teremtette meg mindazt, amivel ma a díszlettervező fölöslegesen szolgál. A négy legfontosabb ilyen mitosz:

134