Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
meg Arthur Hopkins és Bobért Edmond. Jones is a Hew York-i előadáson; itt a Tower Térés Tornyának reprodukciója szolgált háttérül minden jelenethez, hasonlatosan egy fenevad hol acsarkodó,hol bezárulni kész állkapcsához. Ez az egyetlen, állandó háttér, amely egyben minden szereplő félelmeinek és becsvágyának hátterét ás alkotja, épp oly hatásos szimbólummá vált, mint Jessnerék állandó lépcsősora. Aki a szinpadi diszleteket mint képeket hasonlitja össze, az megfeledkezik arról, hogy képi minőségük csak része annak a folyamatnak, amelyen belül az adott drámát a nézők számára értelmezik és tolmácsolják. Minden dráma diszletét annyiféleképpen lehet megtervezni, ahányféleképpen jól el lehet játszani. Minden diszletelemet ugyanolyan jól, ha nem jobban meg lehetett volna tervezni egészen más módon is. Ha a Theatre Guild darabjait egymás után Copeau, Beinhardt és Jessner rendezi és nekem az ő gondolataikat kell kifejeznem a müvek mondanivalójának szinpadi kivetítésével kapcsolatosan, egészen más diszleteket terveztem volna az 5 számukra, mint amilyeneket Emmanuel Beicher, Fjodor Komiszárzsevszkij, Herbert Biberman, Jacob Ben-Ami és Philip Moeller koncepciójának kifejezésére alkottam. A Liliom realizmusa épp oly kevéssé tekinthető szükségszerűnek, mint az Angyali üdvözlet formalizmusa, a The Failures /Kudarcok/ különálló címrajzai, a Kecskeének tető nélküli háza és temploma avagy a Faust, a Marco milliói és a Tolpone állandó színpada. E díszletek létjogosultságát mindenkor az egyes drámák előadásának összhatása, általános értéke és mondanivalója határozta meg. Most, amikor az előadás maga már a múlté,, nemsokára ódivatúnak tetszenek majd, ha ugyan már most is nem azok; akárcsak dédszüleink pofaszakállai és krinolinjai - ó, minő groteszk mez egy nagy szenvedélyhez! 3. Mankót a drámairónak A rendezőket gyakran éri bírálat azért, hogy a.dráma mondanivalójának kiemelése érdekében túl sokat bíznak a díszletre. Semmikétség, ez időnként igy is van, bár a drámaírók maguk gyakran nem látják világosan müvük teljes mondanivalóját, annak minden következményével együtt. Azonban ha a diszlet hangsúlya egyre növek-110
