Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

ség számára még nem nyilvánvalóak. Néhány ilyen gondolatról kide­rült, hogy kevésbé jelentős, mint kezdetben hittük. De abban az időben nem volt még egy szinházi vezetőség, amely e drámákra pá­lyázott volna, hiszen azok betegesnek, mesterkéltnek, finomkodó­nak vagy homályosnak, egészében pedig drámaiatlannak és szinpad­­képtelennek tűntek. Maga Shaw is, mikor megtudta, hogy el akarjuk játszani Vissza Matuzsálemhez cimü müvét, úgy vélte, nincs szük­ség szerződésre, mert, mint megjegyezte: "Valószínűtlen, hogy a­­kadjanak más őrültek is, akik el akarnák játszani.” St. John Er­viné mindkét müvét, a John Fergusont és a Jane Clegget Lawrence Langner a Brentano-cég vegyes drnmapolcának viszonylagos ismeret­lenségéből mentette ki. A Liliomot. Molnár egyik első darabját egy pályakezdő baklövésének tekintették és szinte teljesen megfeled­keztek róla, annak ellenére, hogy más drámái, például a Farkas és az Ördög már sikert arattak. A Testőrbe belefogott egy másik szín­ház, majd katasztrófaszagot érezve sürgősen letett róla. A Kecs­keéneket még a szubvencionált Burgtheater sem tartotta eljátszha­­tónak, noha Werfel költői hírnevét Bécsben már jó ideje becsben tartották. Persze nem állitom, hogy minden esetben dánieli böl­­cseséggel Ítélkeztünk. Kiválasztottunk számos olyan drámát is, a­­melyi a színpadon felszínesnek és ,jelentéktelennek bizonyult. De a kiválasztott darabok javarészt mentesek voltak azoktól a szte­reotipiáktól, amelyek révén a New York-i közönség olcsó meghódí­tására számíthattunk volna. Első évtizedünk minden esti izgalmas kalandját jelentette a fela­dat: a függöny lemeneteléig meggyőzni a közönséget olyan témák fontosságéról, amelyeket a függöny felmenetelekor még távolinak vagy érdektelennek érzett. Ibsen bebizonyította a felvilágosodott színházlátogatók előtt, hogy minden feleségnek joga van elhagyni értetlen férjét.De vajon megengedik-e majd ugyanezt Jane Clegg­­nek, ennek a negyven éves házi rabszolganőnek, aki soha nem la­kott babaházban és nem táncolhatta be magát egy tarantellával az első férfi szivébe? Vagy csak ellegyintik maguktól, mint holmi ö­­regedő bolondot, aki okosabban tenné, ha belenyugodna a körülmé­nyekbe? Az amerikai demokráciának közismerten nehezére esik, hogy ugyanazt a szabadságot engedélyezze a munkásoknak és asszonyaik-107

Next

/
Oldalképek
Tartalom