Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

tét nagyszerűnek és halhatatlannak kiáltották ki, pedig soha nem mozgatta meg ugyanolyan fokon a tömegek képzeletét, mint a kor­társ költők, regényírók és tudósok müvei. Az ok egyszerű: a leg­több festészeti remekmű olyan élményeket sürit, amelyek nem lé­nyegesebbek a városi ember mindennapi benyomásainál vagy egy vi­déken töltött hétvége mulatságainál. A modern tájképfestésset ál­talában elhagyott falvakat ábrázol. Időnként egy-egy alkalmi ki­ránduló kormányozza ladikját a Szajna kanyarulatában, de Küthéra felé senki nem száll hajóra. A nagy tehetségű drámaírók azonban továbbra is feldolgozzák azo­kat a témákat, amelyeket a nagy tehetségű festők cserben hagytak. Uj erkölcsi tanulságok kedvéért régi mítoszokat támasztanak fel, fejedelmek balvégzetét, próféták tanítását, megváltók cselekede­teit élesztik újjá, hogy ezáltal a maguk módján értelmezzék a sors jelentését, az emberi magatartás jutalmát és bünhődését. A fes­tők egykor szívesen illusztráltak ilyen témákat! képi konvenció­­rendszerük lerögzítette az istenek és hősök típusait,kompozíció­ik az emberi faj legjelentősebb viszontagságait öltöztették drámai formába.Ha az Edénkért küszöbét a legkönnyebben8 színházban lép­hetjük áts a színházban faggathatjuk ki a szfinkszet, ülhetünk is Gamaliel lábához vagy bonthatunk vitorlát Marco Pólóval Cathay felé. Átéljük az ítélet Napját, amikor a robotemberek elpusztít­ják a gépi termelés renajét és vej.e az emberi fajt; hallgatjuk a láthatatlan Pánt, amint sipjan a forradalom kecskeénekét fújja, és az apokalipszis rettenete fut végig rajtunk, mikor árnyéka átugorja az eget és elnyeli a csillagokat. Amikor a díszletter­vező részt vesz a Danton halála, a Kecskeének vagy a Takácsok tö­megmozgatásának kidolgozásában, olyan képi-kompoziciós problémák­kal kell megbirkóznia, amilyeneket hajdan Tintoretto és Goya ol­dott meg. Ha a Peer Gvnt manóit kell felöltöztetnie, olyan meg­felelő gonosz maszkokat keres, amilyeneket Van der Weyden és töbW száz kortársa alkotott oltárképfestés közben, például a beaune-i szárnyas oltáron, ahol sírok nyílnak meg és a pokol fel­szippantja a kárhozottakat. Ha a tervező jelentős modern drámák díszletén munkálkodik, akkor fontos témákat kell értelmeznie és ily módon visszaszerzi a festő történelmi szerepét: a sajátos, 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom