Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
"Csak arra kérem, minél egyszerűbben, minél kevesebb anyagból... Hogyan? Megint munkapadok!" És Így tovább. 5. Az első skicceket csak maga a díszlettervező érti. Ez sajátos gyorsírás, amelyben senkinek sem kell kiismernie magát.A végleges vázlatoknak azonban értbetőeknek kell lenniük, ha nem is mindenki, de legalább a rendező számára. A díszlettervezőnek önálló munkája e szakaszában teljes kontaktusban kell lennie a rendezővel. Helyes azonban, ha a rendezőnek csak a kész megoldást mutatjuk be; ezt nem helyettesítheti a díszlettervező elbeszélése arról, hogy mit szándékszik csinálni. Az elbeszélés módszere gyakran sajnálatos félreértésekre vezet. De végül is megszületik a díszlettervező elképzelésének vázlatban kifejezett rajza, amelyet szóban kiegészít s a rendező jóváhagy. A díszlettervező most már hozzáláthat a díszlet végleges kivitelezéséhez. Ebben a szakaszban az a leghelyesebb, ha áttérünk a makettkészitésre. A diszlettervező kényelmesen elhelyezkedik az üres makettdoboz előtt, amely pontosan kifejezi a szinpad arányait mindhárom kiterjedésben, a néző számára látható és láthatatlan részével /a hátsószinpaddal, a "zsebekkel"/ együtt; vázlatát a térben kell elképzelnie s miután ez megtörtént, lerögzíti a maketten. Sok nagy színháznak van makettkészitő specialistája, aki a modellkészítés mestere, kitünően ismeri a szinpadot s nagy segítségére van a díszlettervezőnek. Kezdő diszlettervező azonban semmi esetre se vegye igénybe ezt a segítséget, hanem készítsen el mindent egyedül. E cikk szerzője már sok éve dolgozik együtt a makettkészités elsőrangú mesterével, Szollogübbal, aki nagy segítséget jelent számára a munka minden szakaszában. De a szerző munkásságának első 9í
