Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
szemben eleve előítélettel viseltetnek; de mindazok, akik verítékkel szerzett pénzükön járnak az előadásokra, s élvezni is akarják, tudják, bogy melyik színházba menjenek, S ha színházaink rátalálnak igazi művészi arculatukra, amely nem mondvacsinált, hanem művészi tettekben fejeződik ki, akkor még inkább kialakul törzsközönségük. Vannak olyan színházaink, amelyek céljukul a hagyományok megőrzését tűzték ki /e feladat megoldása egyébként még senkinek sem sikerült, ha nem fejlesztette bátran tovább a tradíciókat/, vannak olyan színházak, amelyek a gyerekeket veszik oltalmukba, de nincsen például egyetlen színházunk sem, amelynek temperamentuma és érdeklődési köre a 17-25 év közötti fiatalokat vonzaná, azt a korosztályt, amely különösen fontos ma és még fontosabb lesz holnap. Leningrád városának a sok huza-vona ellenére sincs olyan színháza, ahol kezdő színházművészek szárnyukat próbálgathatnák. Annyira elfoglalnak valamennyiünket a szinház mai életének kérdései, hogy igen ritkán gondolunk arra, mit kellene tenni a holnap érdekében. A-korszerű szellemről A korszerűség kérdései szinte minden alkalommal felvetődnek azokban a vitákban és cikkekben, amelyek a szinházi műsortervvel és tematikával foglalkoznak. És ha a színházművészet egészéről beszélünk, észre kell vennünk azt is, hogy egy korszak művészetének stílusát e művészet valamennyi jelének figyelembevételével határozzuk meg - tartalmának, formai jeleinek és annak a helynek az alapján, amelyet e művészet kora társadalmában elfoglalt. Tudjuk, hogy a művészet felvirágzásának korszakaiban az adottkor szelleme, stilusa behatolt a művészet pórusaiba és rész-jellegzetességeibe . 57
