Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Színház, drámaíró, néző

Tanulmányozzuk hát a sikeres előadásokat és törekedjünk annak felismerésére, hogyan jöttek létre, de hagyjunk fel a szükségtelen kísérletekkel, hogy Ohlopkovot Eedrowá gyúrjuk át, Tumanovot pedig Plucsekké és Így megteremtsük Oroszhonban az egységes rendezői gondolkodást.

Szörnyű elképzelni, milyen reménytelen feladat ez, de még rettenetesebb azt elképzelni, mi lenne, ha sikerülne is!

Ezért a rendezésről folyó viták céljának, olyan célnak, amelynek elérése valóban hasznot hoz a művészetnek, nem azt tartom,hogy ki jár "helyes" utón és kit kell sürgősen kirángatni hosszú ideje tartó zsákutcájából. A vita célja az, hogy a legérdekesebb rendezői egyéniségek, olyan művészek, akik a szinházi nézők körében elismert művészi poggyásszal rendelkeznek, akiknek sok siker van a háta mögött /emellett lehet bármennyi kudarc is/, olyan rendezők,akiknek munkája felkelti a szinházi körök érdeklődését és tetszik a nézőknek, ismertessék a szovjet színház fejlődéséről, jövőjéről és jelenéről vallott nézeteiket. Milyen érdekes lesz megtudnunk, milyen módszerek /szokások, szabályok, eljárások - ne ragaszkodjunk a "módszer" szóhoz/ segítségével alkotják meg értékes müveiket! Ha ilyenek nincsenek, nem kell meghívni a rendezőtavitára. Hadd alkossa meg őket, aztán majd meghallgatjuk a véleményét. Miután a művészi vitáról a fentemlitett nézeteket vallom, - szerénytelenség lenne, ha magam ajánlanám fel a szerkesztőségnek az abban való részvételt.

E cikket a Tyeatr c. folyóirat felkérésére Írom. Amennyiben a szerkesztőségnek más elképzelése van a résztvevők kiválogatásáról és nem ért egyet az általam szabott kritériummal, vagy pedig egyetért vele, de úgy véli, hogy a folyóiratban közölt Zalesszkij cikk értelmében egész tevékenységem a kudarcok és tévelygések sorozata, akkor cikkem közzétételétől eltekinthet.

Mindez azonban csak a továbbiak bevezetéséhez feltétlenül szükséges, hosszú előszó volt.

47