Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
Mi után feltétlenül hiszek a művészet, s ezen belül a szinház nevelő erejében, s abban, hogy a humorérzékkel megáldott ember nem lehet gonosz és embergyülölő, úgy érzem, hogy a vigjáték műfaja iránti vonzalmam nem véletlen szeszély, hanem eszményeimet kifejező tendencia. Meggyőződésem továbbá, ha az emberek megtanulják, hogy a mainál jobban megbecsüljék a maguk és mások jó hangulatát, nagy lépést teszünk előre az aranykor felé. És éppen e fényes jövő, e boldog társadalom, e valódi aranykor megteremtése felé lépdel a haladás, munkálkodik a munkás és a paraszt, a tudós és a művész. Hiszen bármennyire tökéletesítjük is a nép és a művészet találkozásának formai részét, a döntő elem mégis e találkozás tartalmi lényege és annak erkölcsi eredményei. A döntő elem a művészet nevelő hatása. És itt /ilyen a tartalom és a forma kölcsönhatásának dialektikája/ nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szinház nyíltan társadalmi művészet, amelynek közvetlenül kell formálnia a társadalmi tudatot és amelynek befogadása is társadalmi méretű. Természetesen igen kényelmes, ha otthon, papucsban és háziköpenyben élvezzük, hogyan szervírozzák elénk a világ művészetét. De az emberek között meghonosodott az a szokás, hogy örömmel gyűljenek össze közös étkezésre. Ezt tették őseink is. És manapság is szívesen látjuk vendégül születésünk napján barátainkat ebédre vagy vacsorára, bár egyszerűbb lenne, ha nem hivnánk vendéget, hanem kinek-kinek hazaküldenénk az adagját. A televízió és a művészettel való megismerkedés más tökéletesített formái engem némiképp az olyan ünnepi ebédre emlékeztetnek, amelyet kiadagolva,küldönccel házhoz szállítanak. Ezt nem azért mondom, hogy lebecsüljem a film vagy a tv erényeit, hiszen ezek közismertek - hanem azért, hogy a szinház erős oldalait hangsúlyozzam. Az ember a társadalomban él és fejlődik, de az emberi társadalom előrehaladása, az uj, jobb rend megszületése nemcsak a technikai 39
