Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
A DRÁMAIEÁS ÉS A KEITIKA Ha sorjában egymásután elolvassuk Csehov novelláit és elbeszéléseit, a forradalom előtti Oroszország figuráinak grandiózus galériája vonul fel előttünk. Hehéz volna olyan foglalkozást vagy társadalmi kategóriát találnunk, amely ne szerepelne a századforduló orosz életének e széles panorámájában. Az a benyomásunk támad, hogy Csehov számára mély jelentőségű volt a körülötte zajló élet,s mindenre kiterjedő érdeklődése nyomán született meg a korszak szines és átfogó, a mai olvasót is magával ragadó képe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Csehov csupán szemlélődő, objektivista iró lett volna. Bármely társadalmi réteget érint is egyegy müve, nyiltan kifejezésre jut benne a nagy iró humanizmusa,feltárulnak eszményei, rokon- és ellenszenve. A mi államunkban nincsenek antagonisztikus osztályok. Megszűnt a társadalmi egyenlőtlenség, kihalt sok élősködő "szakma". Jóllehet a szovjet emberek eszmei nézetei egységesek, politikai eszményei közösek s az emberek egyenrangúak, sem szakmai tehetségük, sem pedig jellemformálódásuk nem uniformizálódott. A kihalt foglalkozások helyét uj, a mi korszakunkra jellemző szakmák foglalták el. Az osztálytársadalom szülte bonyolult kapcsolatokat a kommunista társadalmat építő emberek közötti uj kötelékek váltották fel. Igen, társadalmunk széles választékát kinálja a különböző szakmáknak, jellemeknek, helyzeteknek és konfliktusoknak, ha a művész figyelmes szemével vizsgáljuk. Sőt mi több, korunk olyan jellemeket és sorsokat formái, amelyek a csehovi időkben nem alakulhattak volna ki. 31