Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Visszaemlékezéseim

BABMING ÉVE

Amikor klasszikus színdarabot rendezünk, ajsely korban eléggé távol esik napjainktól, felmerül előttünk bőseinek eleven alakja, azoké a bősöké, akik miatt uj életre akarjuk támasztani a századok porával lepett müvet.

De ugyanakkor egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e bősök, akik mind a mai napig izgatnak bennünket és érthetőek számunkra, olyan körülmények között éltek és tevékenykedtek, amelyek teljesen különböznek a mieinktől, és csak akkor reménykedhetünk abban, hogy helyes történelmi képet rajzolunk meg, s hitelesen Idézzük fel a hőst, akinek ma, most, kortársaink között kell élnie, ha figyelembe vesszük a külső környezet, a szokások,erkölcsök és a történelmi környezet különbözőségét.

Ehhez hasonló történik akkor is, ha kiváló emberekre emlékezünk, akikkel sok évvel ezelőtt találkoztunk, vagy dolgoztunk. És bár ezektől az emberektől az évtizedek számát tekintve jóval kisebb távolság választ el bennünket, mint Shakespeare hőseitől — életünk viharos fejlődése, a közben végbement történelmi változások mégis arra késztetnek, hogy felidézzük emlékezetünkben azt a történelmi helyzetet, amelyben együtt tevékenykedtünk. Ezáltal ezek, a nekünk oly eleven emberek más nemzedékek számára is érthetőekés közelállóak lesznek.

Az a kor, amelyben Borisz Vasziljevics Scsukinnal megismerkedtem, egyáltalán nem hasonlit a miénkre, és a szinház, amelyben együtt dolgoztunk, szintén nem hasonlit a modern szinházakra, holott ma is él és virul, továbbfejlődött, akadémiai szinház lett belőle, sok érdemes művészt nevelt, akik akkortájt még csecsemők voltak, s általában - világhírnévre tett szert.

17