Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Visszaemlékezéseim
Svarc mese-formát választott, amelyben a fasizmust visszataszitó sárkány testesítette meg, nem nevezte meg a várost, amely kétszáz éve a Sárkány uralma alatt nyögj igy diplomáciai konfliktus veszélye nélkül emelhette fel szavát a barna pestis ellen. Amikor 194-2-ben újra belefogott a darabba, természetesen már nem merült akadály az elé, hogy nyiltan lépjen fel, de az első felvonásban kitünően megtalált meseforma olyan általánosító erőt kölcsönzött a darabnak, oly mértékben kiélezte a szerző gondolatát anélkül, hogy dokumentális részletekbe kellett volna bocsátkoznia, hogy nem csupán politikai, hanem művészi szempontból is nagyobb kifejezőerővel ruházta fel a müvet, mintha Írója leplezetlenül tárta volna fel témáját. A darabon végzett kétéves munka folyamán a történelmi események uj anyagot adtak a téma kibontására. A második front késett, a nyugati országok bonyolult játékba kezdtek, úgy akarták legyőzni a német fasizmust, hogy közben minél jobban kimerítsék a szovjet erőket - mindez arra mutatott, hogy a Hitler fölött aratott győzelem után uj bonyodalmak lépnek fel s bár azok, akik Münchenben áldozatul dobták Európát a fasizmusnak, most maguk is rákényszerültek, hogy védekezzenek ellenej ezek az erők nem törekszenek a világbékére és a jövőben ismét fenyegetően törnek majd az emberiség szabadságára. így született meg a Polgármester gonosz figurája, amely az első felvonásban a sárkány áldozatának adja ki magát, majd önmagának tulajdonítja a szörny legyőzését és a harmadik felvonásban átveszi a város elnyomójának szerepét. B szimbolikus mese főhősei eléggé pontosan megjelenítették azokat az erőket, amelyek a világban egymással szemben állottak. És bár a mese csak mese maradt, költői mü, amely nem csapott át allegóriába, ahol minden személynek pontos "megfejtése" van, mindenki, aki csak a bemutatás előtt elolvasta - a színház társulata, a Művészeti Bizottság, a Müsorügyi Főigazgatóság -, egyetlen javítás nélkül engedélyezte a darab előadását. A Művészeti Bizottság Tanácsában résztvevő neves művészek és irodalmárok világosan megértették mondanivalóját és magasra értékelték eszmei és művészi erényeit. 13