Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Könnyű fajsúlyú cikkek
Az életrajzíró például Nazim Hikmet mellett ülhetett egy színház nézőterén, és ha éber lelkiismerete megakadályozza is abban,hogy önmagára nézve kellemes mondatokat adjon a hires szomszéd szájába, mégis rendelkezésére állnak Nazim Hikmet pillantásai, mosolyai, cinkos kacsintásai, sőt az az enyhe bökés is, amellyel a költő az emlékirat szerzőjének térdét illette a színdarab egy különösen magával ragadó jelenetéaen - mindezzel szabadon gazdálkodhat és próbálja csak Hikmet megcáfolni! Csupán az a fontos, hogy jelen legyen az illető előadáson, a szerző számára azonban ez sem kötelezői Az ut kezdete A visszaemlékezések Írójának első évei rendszerint szorosan öszszefonódnak a családi otthonnal, amely a hős gyermekkorának hátteréül szolgál. E háttér szükség esetén természetesen erőteljesen retusálható. A tizenkilencedik század nemesi emlékirat szerzői szüleik előkelő származásával, a családjukban uralkodó kitűnő modorral kérkedtek. De az effajta memoárok áradatát másfajta raj váltotta fel. Sok évtizeden át úgy vélték, hogy az életrajz legszebb disze a nekikeseredetten iszákos, emellett műveletlen atya. Lehetséges, hogy az a vulgáris szociologizálás, amely annak idején személyzeti osztályainkon dívott, hatott a szerzőkre is, akik fáradságot nem kiméivé proletár származást teremtettek maguknak;mindenesetre azon évek számos emlékiratában találkozunk a lidérces gyep mekkorok egymáshoz gyanúsan hasonló képével. E szörnyűségek ilyen méretekben - nem pusztán a nép nyomorát tükrözik. Ez már i— rodaImi irányzat. Senkire nem akarunk itt ilyen vagy olyan statisztikai módszert ráerőszakolni, de talán elérkeztünk oda, amikor már nem kell óckodnunk az intelligens szülőktől, az italt nem különösen kedvelő családtól és a szülői ház higiéniájától. 135
