Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Vidám színház

A katolikus egyház évszázadok óta fújja dühét azokra a müvekre, amelyek kigunyolják a papság korrupcióját, ez azonban nem állí­totta vissza az egyház tekintélyét. 3« A társadalom titkainak őrzése az avatatlan pillantásoktól. Bár a társadalom fogyatékosságainak nyilt ostorozása elsősorban annak jele, hogy ebben a társadalomban vannak olyan egészséges és haladó elemek, amelyek látják és ostorozzák e hibákat, sokan úgy vélték és úgy vélik, hogy az effajta müvek közhírré teszik e hibákat. E nézetek hirdetőinek meg sem fordul a fejében az az egyszerű gondolat, hogy e fogyatékosságok mindenkinek,még a kül­földieknek is szemet szúrnak. Közismert, hogy milyen gyűlöletet váltott ki Byron az angol tár­sadalomból azzal, hogy igaztalanságait "világgá kürtölte". Meg­lepő az a naiv elképzelés, hogy Byron nélkül e hibák titokban maradtak volna. Ha optimista szemmel nézzük a szatíra műfajának fejlődését, ak­kor folyamatos, bár a kívánatosnál lassabb fejlődésnek lehetünk tanúi. A szatíra hasznának elméleti elismerése előbb-utóbb e mű­faj gyakorlati felvirágzásához vezet. Kétségtelen záloga ennek az, hogy a demokratikus erők az egész világon fellépnek a reak­ciós törekvések és az önmagukat túlélt társadalmi formációk el­len. Minden kontinens népe egészséges humorral állítja pellen­gérre a maradiságot és a rothadó szellemet, és ha hiszünk az el­avult táirsadalmi rendszerek igájából felszabadult népek végső diadalában hinnünk kell abban is, hogy a művészi,alkotói szel­lemű szatíra mindörökre bevonul a boldog emberiség felépítéséért vívott harc fegyverei közé. 1965. 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom