Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Vidám színház
BÁNATOS GONDOLATOK VIDÁM TÉMÁKRÓL A vígjáték sajátossága az, hogy bármennyire szeretik is a nézők, mégsem fontos műfaj. Ha egy derült tavaszi napon ibolyacsokrot vásárolunk az utcán,ez sokkal kellemesebb dolog, mintha elszakadt sárcipőnket visszük el megjavíttatni. Le még senki nem mondott ilyesmit: "Elmegyek és veszek egy csokor ibolyát, feltétlenül szükségem van rá a nagy és fontos dologhoz, amit csinálok" - ugyanolyan meggyőződéssel, mint amikor igy szól: "Elviszem a sárcipőmet a cipészhez,nem járhatok nedves lábbal." így van ez a vígjátékkal is. Több örömet szerez, mint sok más műfaj, mégis minden alkalommal nehéz bebizonyítani, hogy szükség van rá. Némely eléggé sivár, ámde nem a vigjáték műfajába sorolt darabról ezt mondják: "Hasznos darab: felveti a foszfát-kitermelés növekedésének kérdéseit." És senki nem mer ellenvetést tenni,mert ez annak minősülhetne, hogy az illető nem kívánja foszfát-kitexmelésünk növekedését. A vigjáték tárgya viszont csak az ember lehet, az ember gondolatai, érzelmei; s a foszfátok, annak ellenére, hogy az ország gazdasági életének nagy szüksége van rájuk,mégis meg vannak fosztva ettől a lehetőségtől. Arbuzov Találkozás az ifjúsággal cimü, igen kedves vigjátékát a régi szerelem témájának szenteli. Ám időnként, teljesen váratlanul az a probléma köti le a figyelmét, hogyan lehetne fagyálló paradicsomfajtákat kitermelni. Ezeket a kitérőket valószinüleg Arbuzovnak az a kívánsága szülte, hogy hasznossá tegye vigjáté— 119
