Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy hamarosan tanúi lehetünk különböző irányzatot képviselő drámai iskolák megjelené­sének, amelyben Osztrovszkij követői Gogol tanítványaival, Vis­­nyevszkij, Olesa, Svaro művészetének folytatói Trenyov, Kornej­­csuk, Pagogyin stílusának híveivel kelnek versenyre, s amely is­kolákon belül az orosz drámairodalom és a világirodalom klasszi­kusainak gyökeréből kinövő fa uj ágakat fog hajtani. Természetes, hogy az egymástól eltérő drámai iskolák különböző rendezői irányzatokat hívnak életre, ezen túlmenően pedig olyan színházakat, amelyeknek művészi arculata élesen eltér egymástól. Ez pedig azt jelenti, hogy a művészileg legszínvonalasabb színhá­zak kebelén belül tanítványok, követők, elméleti szakemberek nő­nek majd.fel, és a szinházmüvészet valamennyi összetevője más-más módon fejlődik majd. Azok a fiatal emberek tehát, akiket a szinházmüvészet vonz,a jö­vőben nem pusztán "a" színházhoz törekszenek, hanem egy bizonyos színházhoz, amely közel áll a művészetről alkotott eszményeikhez. Ebből az következik, hogy a szinházmüvészet fejlődése a verseny légkörében fog végbemenni, amikor is minden művész aktiv módon ki­fejezésre juttatja és megvédi művészeti eszményeit. Az ilyen lég­kör pedig kíméletlenül kigyomlálja a művészeti iparosmunkát és a közönyösséget. Erre el teli,készülnie mindenkinek, aki nem csupán a diplomája segítségével akarja kivenni részét a jövő szovjet művé­szetéből. 2. Technika Színházi technikánk elóbb-utóbb élni kiván a modern tudomány a­­lapvető eredményeivel, s többé nem elégítik ki a tizennyolcadik század vívmányai. Uj szinházépületek születnek majd, amelyek számolnak a művészet uj, a modern esztétikán és a modern drámairáson alapuló követelménye­ivel. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom