Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
Ha a díszlettervező gondosan megőrzi munkáit, javításait, helyrehozza a megrongálódott vázlatokat, sőt néha speciálisan megismétli őket kiállítási célra - ez lehetőséget nyújt arra, hogy figyelemmel kisérje fejlődését és előadásról előadásra magasabb szakmai színvonalat érjen el. Igen hasznos a díszletekről készült fényképek megőrzése is. Ha a szinház nem gondoskodik arról, hogy archivjában megörökítse őket, a díszlettervezőnek kell a fényképezés egyszerű művészetét elsajátítania és sajátkezüleg lerögzítenie kész munkáját. Igen fontos, hogy már tevékenységünk kezdetétől fogva foglalkozzunk ezzel. Fiatal díszlettervezők megszokott hibája az,hogy későn kapnak észbe és első munkáikról csupán emlékeikre támaszkodhatnak. E sorok szerzője maga is beleesett ebbe a hibába és most nagyon sajnálja, hogy nem tudja megnézni, milyenek is voltak első színpadi munkái. 6. A fiatal díszlettervezp csak a színházban végzett gyakorlati munka folyamán ismeri fel, hol mutatkoznak fehér foltok, hézagok szakmai tudásában, mi hiányzik ahhoz, hogy sikeresebben tudjon dolgozni. Előfordul az is, hogy bár a tisztán szinházi jellegű feladatokhoz mind jobban ért a díszlettervező, vázlatait tökéletlen ra^tudása miatt gyengén készíti el vagy a perspektíva hiányos ismerete arra készteti őt, hogy lemondjon az olyan megoldásokról, amelyeket ugyan leghelyesebbnek tart, de amelyeket nem tud kivitelezni. Mindezek a bajok feltétlenül legyürhetők, ha türelmesen és kitartóan törekszünk leküzdésükre. A szovjet színházi díszlettervezés fejlődésének perspektívái Amikor a fiatal diszlettervező elsajátította a munka technikáját, legyűrte az első nehézségeket, és nemcsak képzettnek, szakmailag alkalmasnak érzi magát, hanem önállónak is, felmerül a nagy és fontos kérdés: milyen irányban induljon el, milyen nagy 110
