Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

Ha a díszlettervező gondosan megőrzi munkáit, javításait, hely­rehozza a megrongálódott vázlatokat, sőt néha speciálisan meg­ismétli őket kiállítási célra - ez lehetőséget nyújt arra, hogy figyelemmel kisérje fejlődését és előadásról előadásra magasabb szakmai színvonalat érjen el. Igen hasznos a díszletekről készült fényképek megőrzése is. Ha a szinház nem gondoskodik arról, hogy archivjában megörökítse őket, a díszlettervezőnek kell a fényképezés egyszerű művésze­tét elsajátítania és sajátkezüleg lerögzítenie kész munkáját. Igen fontos, hogy már tevékenységünk kezdetétől fogva foglal­kozzunk ezzel. Fiatal díszlettervezők megszokott hibája az,hogy későn kapnak észbe és első munkáikról csupán emlékeikre támasz­kodhatnak. E sorok szerzője maga is beleesett ebbe a hibába és most nagyon sajnálja, hogy nem tudja megnézni, milyenek is voltak első szín­padi munkái. 6. A fiatal díszlettervezp csak a színházban végzett gyakorlati munka folyamán ismeri fel, hol mutatkoznak fehér foltok, héza­gok szakmai tudásában, mi hiányzik ahhoz, hogy sikeresebben tud­jon dolgozni. Előfordul az is, hogy bár a tisztán szinházi jellegű feladatok­hoz mind jobban ért a díszlettervező, vázlatait tökéletlen ra^­­tudása miatt gyengén készíti el vagy a perspektíva hiányos is­merete arra készteti őt, hogy lemondjon az olyan megoldásokról, amelyeket ugyan leghelyesebbnek tart, de amelyeket nem tud ki­vitelezni. Mindezek a bajok feltétlenül legyürhetők, ha türel­mesen és kitartóan törekszünk leküzdésükre. A szovjet színházi díszlettervezés fejlődésének perspektívái Amikor a fiatal diszlettervező elsajátította a munka techniká­ját, legyűrte az első nehézségeket, és nemcsak képzettnek, szak­mailag alkalmasnak érzi magát, hanem önállónak is, felmerül a nagy és fontos kérdés: milyen irányban induljon el, milyen nagy 110

Next

/
Oldalképek
Tartalom