Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Visszaemlékezéseim
Á két drámairó és a szinház lázas Iramban dolgozott, a kész jeleneteket, meg sem várva a darab befejezését, azonnal próbálni kezdték, és alig egy hónap múlva megszületett a Berlin hársfái alatt cimü groteszk színdarab kétségbeesett /máshogy nem tudom nevezni/ előadása. Szerepelt benne Hitler és környezete, s a darab igen gyors, dicstelen véget jósolt nekik - sokkal gyorsabbat, amint az a valóságban megtörtént ! A darabot csak néhányszor játszottuk, azután levettük a műsorról. Az események egyre vészterhesebbekké váltak, a blokád gyűrűje bezárult neningrád körül és a magabiztos fasizmus éles kigúnyolását rosszul fogadta a közönség az állandó bombázások között. Mind a szerzők, mind pedig a felsőbb szervek teljesen egyetértettek abban, hogy a darabot le kell venni a műsorról. 194-1 őszén a város élete és képe olyan gyors ütemben változott,amit azelőtt nehezen lehetett volna elképzelni. Színházunk átköltözött a Nagy Drámai Szinház helyiségébe, amely még a háború elején elutazott Leningrádból. Az átköltözés oka az volt, hogy a Fontankán bombatámadás esetén bombabiztos óvóhely állott a közönség rendelkezésére, a Nyevszkij Proszpekten lévő színházunknak viszont nem volt óvóhelye. Hamarosan kiderült, hogy ha az előadásokat meg akarjuk tartani, a színészeknek és az egész személyzetnek a színházban kell laknia - másként nem biztosithatq hogy mindenki idejében megjelenjék az előadáson vagy a próbán. A hidegek, hóviharok beköszöntése, a villanyszolgáltatás fokozatos korlátozása megnehezítette a barátokkal való érintkezést, a városi közlekedés megszüntetésével érezhetővé váltak a nagy távolságok. Amikor nagy ritkán találkoztam Jevgenyij Lvoviccsal, megbizonyosodtam arról, hogy ijesztően lesoványodott, de epikus lelki nyugalmát megőrizte. Később megtudtam, felajánlották, hogy evakuáljon, de visszautasította. Nagyon aggasztott ez a hir és elhatároztam, átkelek /a kifejezés igen pontos!/ a Gribojedov-csatomán, hogy személyesen beszélhessek Jevgenyij Lvovics lelkére. Abban az igen veszélyes apátiában találtam, amely akkor sokakat hatalmába kerített. Szerencsére személyes kapcsolataink alakulása során már megszokottá vált számára, hogy aláveti magát zsarnokságomnak. 10
