Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

4. Jean Genet - Tükörcsarnok

ban fejeződik ki, a szerelem tárgyával valá azonosulás és annak bekebelezése révén. A ráolvasás, a mágikus behelyettesítés és az azonosulás a rituálé lényeges elemei. A nyelvnek igéző mágiaként való alkalmazása - a szavak objektiválása - teszi Genet drámáit, nyerseségük és sikamlós tartalmuk ellenére, hitelesen költői drámákká, mintha csak Baudelaire müvét, A romlás virágait ültetné át drámai képekbe.

Genet színházát mélységesen áthatja a társadalmi tiltakozás.Kégis, akárcsak Ionesco és Adamov színháza - az utóbbié az epikus realizmusra való áttérés előtt -, az övé is határozottan elveti a politikai elkötelezettséget, a politikai érvelést, a didaktikát vagy a propagandát. A társadalom kitaszítottjának álomvilágát bemutatva az emberi állapotot kutatja, az ember elidegenedését, magányát, hasztalan törekvését a jelentés és a valóság meglelésére.

Soha Genet drámái sok módszer- és megközelítésbeli szempontból különböznek a könyvünkben tárgyalt többi drámairó müveitől, magukon hordják azok számos közös és lényegbeli ismérvét: a jellem és a motiváció fogalmainak mellőzését; a lelkiállapotokra és alapvető emberi helyzetekre való koncentrálást.ahelyett,hogy egy elbeszélő cselekményt bontanának ki az expozíciótól a megoldásig; a nyelvnek, mint a kapcsolat és a megértés eszközének devalválását; a didaktikus célkitűzés elvetését; és a néző szembesítését egy kegyetlen világ nyers tényeivel és saját elszigeteltségével. Ily módon az Erkélyt és a négereket bizonyossággal, a Cselédeket jókora valószinüséggel az abszurd szinház termékeinek tekinthetjük.

72