Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
Az U.1 lakd ijesztően egyszerű színjáték. A dialógus /a lakó és a zsémbes, kapzsi házmesterné, a lakó és a butorszállitók között/ másodlagos szerepre korlátozódik. A dráma elsődlegesen a mozgásban lévő tárgyakról szól, a tárgyakról, amelyek az embert elnyomják és belefojtJác a halott anyag tengerébe. Szemünk előtt egyetlen költői kép épül fel, először bizonyos meglepetés erejével, később könyörtelen törvényszerűséggel. A dráma a tiszta színház lehetősegeit demonstrálja: Jellem, konfliktus, cselekményszerkesztés fogalmai elvesztek - és Az u,1 lakó mégis dráma marad, telve növekvő feszültséggel, izgalommal és költői erővel. És mit Jelent? Vajon az üres szoba, amely először lassan, de később egyre gyorsabban telik meg bútorokkal, az emberi életet Jelképezi-e, amely először üres, de aztán fokozatosan telezsufolódik uj és visszatérő élményekkel és emlékekkel? Vagy pedig a dráma csupáncsak a színpad nyelvére transzponálja a klausztrofóbiát - a súlyos.nyomasztó anyag általi bekeritettség érzetét -, a Ionesoót gyötrő depressziós, ólomsulyu hangulatokat? A le Tableau. /A kép/ ugyanakkor kísérletezés a szinház lehetőségeivel. Ionesco egy Ízben kijelentette: "Ami engem illet, én szeretnék behozni a színpadra egy teknősbékát; azt aztán átváltoztatnám versenylóvá, majd kalappá, dallá, sárkánnyá és szökőkuttá. A színházban mindent merhetünk és mégis ez az a hely, ahol a legkevesebbet merik. Én nem akarok elismerni más korlátot, mint a színpadi gépezet technikai korlátáit. Az emberek azt mondják majd; hogy darabjaim revü- vagy cirkuszi számok. Annál Jobb - fogadjuk be a színházba a cirkuszt is! Vádolják csak a drámaírót önkényességgel. Igenis, a szinház az a hely, ahol lehetünk önkényesek . Mert valójában nem önkényességről van sző. A képzelet nem önkényes, hanem reveláló erejű... Én elhatároztam, hogy nem ismerek el más törvényeket képzeletem törvényein kivül, és minthogy a képzelet a saját törvényeinek engedelmeskedik, ez további bizonyiték arra, hogy végső soron nem önkényes,"/x/ /x/ Eugène Ionesco ouvre le feu. World Theatre VIII. 3. 1959. 47