Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
hirtelen a valóság újfajta észlelésével kerüljön szembe. így Ionesco, Brecht állhatatos bírálója, valójában sokkalta radikálisabb, sokkalta alapvetőbb elidegenitési effektust követel. A breohti szinjátszási stilus épp ezért feszélyezte,"mert igaz és hamis elfogadhatatlan keverékének tűnt"; mert valójában nem ment elég messzire az elidegenitésben, a valóság színlelésével való szakításban. A kopasz énekesnőt annyit játszották és jelentették meg, hogy részletes tartalmi ismertetése felesleges. Egyes vonásai már közmondásossá váltak: az óra, amely a megrögzött ellentmondás kedvéért a pontos időnek mindig az ellenkezőjét mutatja, vagya klasszikus felismerési jelenet férj és feleség között, akik bravúros logikai levezetés után nagy meglepetésükre ahhoz a következtetéshez jutnak, hogy mivel minden jel szerint egyazon utcában, egyazon házban, egyazon emeleten, egyazon szobában, egyazon ágyban élnek, szükségképp férj-feleségnek kell lenniök. /Ez a jelenet állítólag megtörténi epizódon alapul: Ionesco és felesége véletlenül egyazon metrókocsiba szállt, de különböző ajtókon, és aprólékos felismerési néma jelenetet játszottak sl./^ Nincs többé semmi kétség a darab jelentését és szándékát illetően sem. Felettébb meggyőzően világította meg azt maga Ionesco is, aki kijelentette, hogy mielőtt egy darabot megírna,soha nincsenek elgondolásai, ám miután befejezte, számos elgondolása támad a mü jelentésével kapcsolatban.^3'3'^ Voltaképp tragikomikus rajza az életnek egy olyan korban, "amidőn többé nem odázhatjuk el a kérdést: mit keresünk itt a földön, és,nem lévén mélyebben tisztában rendeltetésünk felől, hogyan bírhatjuk el az anyagi világ nyomasztó súlyát... Amikor nincs többé ok, amely gonoszságra serkentsen és mindenki jó lesz - mit kezdünk majd jóságunkkal vagy nem-gonoszságunkkal, nem-kapzsiságunkkal, /x/ ijjjg observer, 1958. julius Iá. ^XX// Expérience du Théâtre, i.m. 268. o. 42
