Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
formizmus épp oly siralmas, mint a jobboldali", Ionesco kijelenti: meggyőződése, hogy maga a társadalom is egyike az emberek közötti korlátoknak és hogy az igazi emberi közösség szélesebb, mint a társadalom. "Semmiféle társadalom nem tudta eltörölni az emberi szomorúságot, semmiféle politikai rendszer nem szabadíthat meg az élet fájdalmától, a halálfélelemtől, az abszolutumra való szomjühozástól; a társadalmi helyzetet az emberi helyzet irányitja, nem pedig megfordítva." Ezért kell szétzúzni a társadalom nyelvét, amely "semmi más, mint klisék, üres formulák és jelszavak gyűjteménye". Ezért kell állandóan felülvizsgálni az ideológiákat a maguk megkövesedett nyelvével s ezért kell "megdermedt nyelvüket... kíméletlenül széthasogatni, hogy alatta megleljük az élet eleven nedvét." "Hogy nyomára bukkanjak az alapvető problémának, amely az egész emberiség számára azonos, fel kell tennem a kérdést: mi az én alapvető problémám, mi az én legmegrögzöttebb félelmem. Akkor bizonyos lehetek felőle, hogy a szó szoros értelmében minden ember problémáinak és félelmeinek nyomára jöttem. Ez az igazi ut a saját sötétségembe, a mi sötétségünkbe, amelyet napvilágra szeretnék hozni... A műalkotás egy közölhetetlen valóság kifejezése,amelyet mégis közölni igyekszünk - és ez néha sikerül is. íme a /x/művészet paradoxona és igazsága."' ' Ionesco cikke széles körű és változatos visszhangot váltott ki - nyilvánvaló tanujeleként, hogy Tynan is, ő is létfontosságú problémára tapintott rá. Voltak, akik gratuláltak Ionescónak, amiért megírta "a ’társadalmi realizmus’ közkézen forgó elméletének egyik legsziporkázóbb cáfolatát",de hozzátették:"Bárcsak Monsieur Ionesco képes volna ebből a világosságból és bölcseségből valamit a saját drámáiba is átmenteni - akkor még nagy drámairó válhatnék belőle” /H. P. Garten kritikus, a modern német dráma szakértője/; voltak, akik egyetértettek Kenneth Tynannel abban, hogy a politika megtagadása önmagában is politikai ideológia /John Berger, a marxista művészeti kritikus/. George Devine, a /3c/ Uo. 36
