Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
2. Arthur Adamov - A gyógyítható és a gyógyíthatatlan
fölött egy teljességgel pozitív és ezért kevesebb, mint emberi alaknak, Marpeaux-nak a bevezetése, továbbá, csúcspont és megoldás gyanánt, egy eladdig negativ alaknak, Paolónak még kevésbé hihető megtérése. Ez a nemes figura és ez a nemes tett nyilvánvalóan abból ered, hogy a szerző itt a dolgok gyógyítható aspektusa mellett száll különös hangsúllyal sikra, és ennek következtében az emberi állapot gyógyíthatatlan aspektusa háttérbe szorul, Ibarpeaux erőfeszítései végső soron éppoly hasztalanok, mint a Paródia hivatalnokáéi - letartóztatják, és a háború az 5 küzdelme ellenére is kitör. Az Írónak azonban aegis meg kell nemesítenie ezt a kudarcot és személyes ellenségeknek vagy egy adott történelmi időpont különösen kedvezőtlen társadalmi viszonyainak számlájára kell Írnia. És ezen a ponton lép be a politikailag elfogult drámairásba a patetikus öncsalás.Brecht,aki nagyon is tisztában volt ezzel a veszéllyel, úgy kerülte ki a hasonló csapdákat, hogy sikeresebb drámái közül néhányban/Kurázsl mama, Galilei/ mellőzött minden pozitiv alakot és igy a pozitív mondanivaló nem annyira konkrét demonstrációból, mint-inkább következtetés gyanánt adódott; de ennek eredményeképpen e müvek a közönségre inkább negatívan hatottak, olyan drámairás termékeiként, amely figyelmét a dolgok gyógyíthatatlan aspektusára összpontosítja. Bizonyos szempontokból a Paolo Paoli fontos Ígéretet rejt magában - megmutatja, miképpen kombinálhatok az abszurd dráma egyes elemei a konvencionális Jól megcsinált dráma elemeivel, hogy ily módon két különböző hagyomány igen gyümölcsöző fúziója Jöhessen létre. Ami szerkesztésének egyszerűségét, Jellemábrázolásának merészségét, valamint a pillangók és strucctollak használatát illeti -ezek ugyanis egyszerre Jelképek ás ugyanakkor a gazdasági világ teljes érvényű realitásai -, a Paolo Paoli hasznos útbaigazításokat tartalmazhat egy olyan drámairás Jövőbeni fejlődéséhez, amely kombinálná a didaktikus epikus stilus és az abszurd színház elemeit. A két Arthur Adamov - Adamov, az álom, a neurózis, a hiábavalóság Írója és Adamov, a brechti epikus realista - úgy lehet, nem 31
