Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

1. Samuel Beckett - Az én keresése

Meglehet, hogy a nyelvet, mint a végső igazságok közlésének esz­közét devalválta, de bebizonyította, hogy nagyszerű mestere a nyelvnek, mint művészi kifejezőeszköznek. "Que voulez-vous, Mon­sieur? C’est les mots; on n’a rien d’autre." Jobb nyersanyag hí­ján a szavakét idomította céljának megfelelő, fenséges eszközzé. A drámairás terén a nyelvet uj dimenzióval tudta gazdagítani - a cselekvés konkrét, sokarcú ellenpontjával, amelyet nem kell la­­gyarázgatni, hanem engedni kell, hogy közvetlenül hasson a kö­zönségre. A színházban, vagy legalábbis Beckett színházában le­hetségessé vált, hogy teljes egészében megkerüljük a fogalmi gon­dolkodás stádiumát, mint ahogy egy absztrakt festmény megkerüli a természeti tárgyak felismerésének fázisát. A lodot-ra várvé­­ban és a Végjátékban, ezekben a jellemektől, cselekménytől és je­lentéssel terhes dialógustól megfosztott drámákban, Beckett be­bizonyította, hogy egy látszólag lehetetlen oravurmubatvány való­jában igenis véghez vihető. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom