Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
1. Samuel Beckett - Az én keresése
vésből élhet, hogy az időben lezajló eseményeknek jelentőségük van. Am a két dráma pontosan ezeket a feltevéseket kérdőjelezi meg. Hamm és Clov, Pozzo és lucky, Vladimír és Estragon nem jellemek, hanem alapvető emberi magatartások megszemélyesité - sei, nagyjából hasonlóan a középkori misztériumjátékok vagy a spanyol auto sacramentálok megszemélyesített erényeihez és bűneihez. És e drámák történései nem események.meghatározott kezdettel és véggel, hanem szituációtípusok, amelyek örökkön-öiökké ismétlődnek. Ezért ismétlődik meg variációkkal a Godot-ra várva I. felvonásának sémája a II. felvonásban; ezért nem látjuk, amint a Végjáték befejezésekor Clov valóban elhagyja Hammot, hanem a két szereplőt utoljára stagnáló pozícióba fagyva pillantjuk meg. Mindkét dráma a régi német diákdal sémáját ismétli, amelyet Vladimir énekel a Godot-ra várva II. felvonásának elején,a kutyáról, aki a konyhában a kolbászt ellopta, majd a szakács ezért agyonszurta, majd a kutyasereg eltemette és sirjára felirta a történetet a kutyáról, aki a konyhában a kolbászt ellopta - és igy tovább ad infinitum. A Végjátékban és a Godotra várva-ban Beckett célja, hogy olyan mélységbe ásson le, amelyben egyéniség és határozott események többé nem látszanak, és csak az alapvető sémák rajzolódnak ki. Ha Beckett drámáinak célja kifejezni a nehézséget, hogy egy állandó változásnak alávetett világban értelmet találjunk - nyelvhasználata a nyelv korlátáit kutatja, mind az emberek közötti érintkezés eszközeként, mind pedig érvényes megállapítások kifejezési közegeként, vagyis a gondolkodás eszközeként. Amikor Niklaus Gessner^X// megkérte, magyarázza meg az ellentmondásl^amely fellelhető Írásai és ama nyilvánvaló meggyőződése között, miszerint a nyelv nem fejezhet ki értelmet, Beckett igy válaszolt: "Que voulez-vous, Monsieur? C’est les mots; on n’a rien /V / Niklaus Gessner: Die Unzulänglichkeit der Sprache. Juris Verlag, Zurich, ly57. 21
