Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Bevezetés. Az abszurd abszurditása
az abszurd dráma egy lépéssel tovább megy és megpróbál egységet teremteni alapvető feltételezései és azok kifejezési formája között. Bizonyos értelemben Sartre és Camus drámái - művészi, nem filozófiai szempontból - kevésbé adekvátul fejezik ki Sartre 6 Camus filozófiáját, mint az abszurd színház. Ha Camus azt állította, hogy kiábrándult korunkban a világ elvesztette értelmét - ezt jól szerkesztett, csiszolt színmüvekben tette, egy XVIII. századi moralista elegáns racionalista és évelő stílusában. Ha Sartre azt állitja, hogy a létezés megelőzi a lényeget, az emberi személyiség pedig tiszta potencialitássá redukálható és minden pillanatban szabadon újra választhatja önmagát, eszméit olyan drámákban fejti ki, amelyek remekül megrajzolt alakokon épülnek; ezek az alakok mindvégig egységesek és igy azt a régi konvenciót tükrözik, mely szerint minden emberi lénynek van egy változtathatatlan, örök lényegi magva - vagyis tulajdonképpen halhatatlan lelke. És miközben mind Sartre, mind Camus fáradhatatlanul kutatják a mélységet, szép mondatszerkesztésük, csillogó okfejtésük azt a hallgatólagos meggyőződést implikálja, hogy a logikus érvelés képes eljutni az érvényes megoldásokhoz, hogy a nyelv analízise utján végül sikerülhet feltárni az alapvető fogalmakat - a platóni eszméket. Ezt a belső ellentmondást próbálják legyőzni és megoldani az abszurd drámaírók, inkább ösztönös-intuitiv módon, semmint tudatos erőfeszitéssel. Az abszurd dráma lemondott arról, hogy érvekkel bizonygassa az emberi állapot abszurditását; pusztán csak bemutatja azt - létében, konkrét színpadi képek révén. Ez a különbség a filozófus és a költő megközelítési módja között; ugyanolyan különbség, mint - hogy példánkat más körből vegyük - Isten eszméje Aquinói Tamásnál vagy Spinozánál az Isten intuíciója között Keresztes Szent Jánosnál vagy Eckhart mesternél vagyis elmélet és élmény között. Ez a törekvés tartalom és kifejezési forma egybeolvasztására - ez választja el az abszurd színházat az egzisztencialista drámától. 9
