Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Bevezetés. Az abszurd abszurditása
ség, amellyel az ilyen tipusu darabokat kritikusok és színházi szemleirók még ma is fogadják, a zavar, amelyet keltettek és keltenek ma is, javarészt onnan ered, hogy e müvek egy uj és még fejlődésben lévő szinpadi konvencióhoz tartoznak, amelyet "'.ég nem értettek meg általánosan és alig határoztak meg valaha is. Ha ezeket az uj konvención alapuló darabokat egy másik konvenció mércéi és kritériumai szerint Ítélik meg, akkor elkerülhetetlenül arcátlan és felháborító csalásnak minősülnekHa a jő drámának ügyesen szerkesztett mesére van szüksége - ezeknek nincs szóra érdemes meséjük vagy cselekményük; ha a jó dráma fokmérője a jellemábrázolás és a motiváció finomsága ezek gyakran nélkülözik a felismerhető jellemeket és helyettük csaknem mechanikus bábokat állitanak a néző elé; ha a jó dráma tökéletesen megvilágított, takarosán exponált és végül megoldásig juttatott témát igényel - ezeknek gyakran se elejük,se végük; ha a jó drámának tükröt kell tartania a természet elé és jól megfigyelt képeket kell festenie a kor modoráról és modorosságairól - ezek gyakran álmok és lidércnyomások tükröződéseinek látszanak; ha a jó dráma szellemes replikákon és kiélezett dialóguson nyugszik - ezek gyakran összefüggéstelen dadogásokból állnak össze. Csakhogy azok a drámák, amelyekkel itt foglalkozunk, a konvencionális dráma céljaitól merőben különböző célokat követnek és ezért merőben különböző módszereket alkalmaznak. így hát ezeket megítélni csak az abszurd dráma mércéivel lehet, és könyvünk célja éppen az, hogy e mércéket meghatározza és világossá tegye. Mindamellett hangsúlyozni kell, hogy a drámairók, akiknek munkásságát a következőkben tárgyaljuk, nem tartoznak valamiféle meghirdetett vagy öntudatos iskolához vagy mozgalomhoz. Ellenkezőleg: valamennyi érintett iró önmagát magányos, különálló, saját világába bezárt outsidernek tartja. Mindegyik sajátosan egyéni módon fogja fel mind a tartalmat, mind a formát; továbbá mindnek megvannak a maga saját gyökerei, forrásai és háttere. Ha - nyilvánvalóan, és akaratuk ellenére - igen sok közös
