Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

7. Az abszurd jelentősége

kátlanság vagy valószínűtlenség pusztán negatív minősége átalakux egy öntörvényű, képzeletgazdag, sajátos értelmű uj világ pozitív minőségévé.

Itt jutottunk el az abszurd dráma színvonalának egyik igazi fémjeléhez. Az ilyen műalkotás csak akkor válik igazzá, akkor nyer azonnal felismerhető általános és nem pusztán magánjellegű érvényt - amely megkülönbözteti a költő látomását az' elmebetegek hallucináoióitól -, ha fantáziája az őszintén átélt emóció mély rétegeiből fakad, ha az iró tudatalattijának igaz szorongásait,álmait és képeit tükrözi. A látomásnak ez a mélysége és egységessége azonnal felismerhető és kifog minden ravaszkodáson. Ellentétben az illuzionista művészettel vagy drámával, az abszurd színházban a legcsillogóbb technikai tökély és puszta ügyesség sem leplezheti el a szóban forgó mű benső magvának szegényességét.

így hát meglehet! a jól megcsinált problémadráma vagy a szellemes szalonvigjáték megírása fáradságosabb munka, vagy több leleményességet, intelligenciát kiván. Másfelől viszont a feladat, hogy általános érvényű költői képet találjunk ki az emberi állapotról, szokatlan érzelmi mélységet és intenzitást, sokkal nagyobb szabású, valóban alkotói látomást követel - egyszóval ihletettséget. Széles körben elterjedt, de vulgáris téveszme, hogy a művészi teljesitményt pusztán az alkotási folyamat nehéz vagy fáradságos jellege alapján rangsorolják. Ha nem lenne eleve meddő dolog értékskálák és ott elfoglalt pozíciók kategóriáiban gondolkodni, akkor azt mondhatnánk: ilyen értékskálát csak magának a műnek minőségére, egyetemes érvényére, látomásainak és felismeréseinek mélységére lehetne alapozni, teljesen függetlenül attól, hogy a mü évtizedes türelmes robot vagy egyetlen pillanatra felvillanó ihlet eredményeként jött-e létre.

Az abszurd drámák színvonalát nemcsak a felidézett költői képek fantáziavilága, összetettsége, valamint a kombinálásukban és kifejlesztésükben mutatkozó hozzáértés méri, hanem - sőt, ez a lényegesebb - a képekben megtestesülő látomás valósága és igazsága. Bármily szabadságot élvez is az abszurd drámában a képzelet és a spontaneitás, ennek a drámának elsőrendű célja az, hogy valami-175