Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
1 Ugyanakkor azonban az abszurd dráma, lényegi természeténél fogva nem válthatja ki a kivülálló, objektiv társadalombirálat meggondolt magatartását - azt a magatartást, amelyet Brecht akart meghonosítani. Az abszurd dráma nem társadalmi tények készletét és politikai magatartások példáit kínálja közönségének, hanem egy bomló világ képét; egy világét, amely elveszítette egységesítő elvét, értelmét és célját - egy világét, amely abszurddá lett. Hogyan értelmezze mármost a közönség ezt a meghökkentő találkozást egy minden izében elidegenedett világgal, amely elveszítette racionális princípiumát és a szó szoros értelmében kifordult sarkaiból? Itt vagyunk hát szemtől szemben a központi problémával: az abszurd színház hatásával, esztétikai értékével és vitalitásával. Tapasztalati tény, hogy az e csoportba tartozó legjobb darabok, dacolva a dráma legtöbb elfogadott szabályával, szinpadilag igenis hatásosak - az abszurd konvenciója bevált. De vajon miért? A választ bizonyos fokig megadtuk, amikor az imént a komikus és bohózati hatások természetét ismertettük. Ha a színpadi alakokat hideg, bíráló szemmel, azonosulás nélkül nézzük, akkor viszontagságaik mulatságosak lesznek. Az értelmetlenül cselekvő, ostoba alakok a cirkuszban, a music-hallban és a színházban mindig is céltáblái voltak a gunykacajnak. Ám az ilyen komikus alakok általában egy racionális konstrukción belül léptek fel és az egyensulyt pozitiv alakok állították helyre, akikkel a közönség azonosulhatott. Az abszurd drámában az egész cselekmény titokzatos, motiválatlan és első látásra nonszensz-szerü. A brechti dráma elidegenitési effektusa a közönséget biráló, intellektuális magatartásra kívánja mozgósítani. Az abszurd dráma a közönség szellemének mélyebb rétegeihez szól. Pszichológiai erőket mozgósit, rejtett félelmeket és visszafojtott agressziós ösztönöket old és szabadit fel. S mindenekelőtt: a nézők elé a bomlás képét tárja a ezáltal minden egyes néző szellemében elindítja az integráló, egységesítő erők cselekvő folyamatát. Találóan mondja Éva Metman, Seckettről Írott figyelemreméltó tanulmányában: 165
