Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
lois ismét életre kel - a filmen; hangosan hívogatja a nőt, ám az végül egy tiszt karján vonul el. Noha a dráma felhasználja a vetített állóképek és a film technikáját és néhány szereplő groteszk maszkként jelenik meg, a tartalom végső soron nem más,mint a régi romantikus, szentimentális klisé a művészről, akinek lelkét elrabolja az üzlet és a szeretett nőről, aki nem tud ellenállni a pénznek vagy a hatalomnak. A második Überdráma, Per Ungestorbene /Aki még nem halt meg/, igen hasonló dilemmával foglalkozik: filozófus hőse meg akarja javítani a világot és az örök békéről tart előadásokat. Feleségét, aki a felolvasóterem pénztárát kezeli, ezúttal egy ujságiró csábítja el, aki egyben a gondolkodón is élősködik és a szenzáció kedvéért rábeszéli: haljon meg a nyilvánosság előtt, s ily módon bizonyítsa be, hogy komolyan veszi a haladás eszméjét. De miután az emberiség oltárán felajánlott nyilvános halálát nagy reklámmal beharangozzák, a filozófus mégsem hal meg, noha az újság változatlanul hirdeti, hogy életét adta az emberiségért. A végén az asszony visszatér hozzá, ő pedig uj előadássorozatot indit, ezúttal "A szállodai poloskák higiéniai viszonyairól". Goll ismét számos technikai fogást alkalmaz, hogy eszméit szinpadi valósággá változtassa - a modern reklám tébolyult táncát hirdetőoszlopok tánca fejezi ki, a hős előadásainak közönségét óriási szörnyalak jeleniti meg, egy diák a földhöz vágja agyát, majd később újra felveszi és visszarakja a fejébe - ám a szürrealista fogások megint csak nem tudják elleplezni, hogy az alapeszme a sajtó áruvá változtatja az idealizmust - nélkülözi az eredetiséget. Ugyanez az ellentmondás kifejezési eszközök modernsége és a tartalom lagymatagsága között jellemzi Goll legnagyobb szabású drámai kísérletét, a Methusalem oder Der ewige Bürger /Matuzsálem vagy az örök polgár/ cimü "szatirikus drámát". Az elméleti előszó ismét csak sokkal eredetibb, mint a darab maga: "A modern szatirikusnak uj provokációs eszközöket kell keresnie. Ezeket a ’szürrealizmusban’ /Überrealismus/ és az ’a-logikában» találja meg. A szürrealizmus a realizmus legerősebb tagadása.Le-128
