Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Almási Miklós: Martin Esslin és az abszurd színház "mentőöve"
de még Mrozek világa sem fér el analízisében. Hem illik bele, mert az abszurd technikát csak kozmikus értelemben, végső lét és nemlét határáig felnagyított problémákban tudja elképzelni és az élet valóságos abszurd helyzeteit, világtörténelmi mivoltunk látszólagos abszurditását és valóságos hétköznapiságát, e kettőnek összefüggését, már nem tudja belátni. Mikor például Mrozek a leghétköznapibb jelenségekről mutatja ki azok abszurd jellegét, nem tartja szükségesnek, hogy az emberi lét és világkép értelmetlenségéről mondjon biblikus itéletet, hanem egy nagyon is. konkrét történelmi-társadalmi analizist kiván adni. /Gondoljunk a Károly cimü egyfelvonásos abszurd lépéseire: van egy ember, aki mindenáron "lőni akar, hiszen a puska töltve van" és van egy másik, aki addig tiltakozik az árulás ellen, mig boldogan el nem vállalja - ez az abszurditás-tipus kivül esik már az esslini koncepción ,/Esslin számára az abszurd dráma az embert kizárólag "filozófiai" lényegénél, tehetetlenségénél fogva mutathatja meg: ezért láthatjuk,"...hogy náluk az ember mindig a társadalmi helyzet vagy történelmi környezet esetleges körülményeiből kiemelve szerepel és csak az élet alapvető alternatíváival, alapvető szituációival néz szembe... belebonyolódik az elkerülhetetlen dilemmába, hogy a legszerényebb erőfeszítése ugyanahhoz az eredményhez vezet, mint a passzív tunyaság - tudniillik a teljes értelmetlenséghez és végül a halálhoz - ...és mint e darabok nagy többségében örökre, megmásithatatlanul magányos, befalazva él szubjektivitásának börtönébe és képtelen kapcsolatokat teremteni embertársaival." ".. .az abszurd színház az emberi állapot végső realitásával, élet és halál, elszigeteltség és emberi kapcsolatok viszonylag kevés számu alapvető problémájával foglalkozik." Az abszurd dráma tehát csak az Idő, Élet, Halál,Konformizmus,
