Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

sőbb ITninek gúnyoltak, köznevetség célpontja volt. 1888-ban az ekkor 15 esztendős Jarry bábjátékot irt Ubu tata hőstetteiről, és azt,pajtásai mulatságára, szinpadra is vitte. Ubu alakja szilaj, kegyetlen karikatúra az ostoba, önző pol­gárnői, ahogyan azt egy diákfiu könyörtelen tekintete látja;ám ez a rabelais-i alak, a maga falstaffi mohóságában és gyávasá­gában, több puszta társadalmi szatíránál. Rémületes képe az ember állati természetének, gonoszságának és kegyetlenségének. Ubu Lengyelország királyává koronáztatja magát, megöl és meg­­kinoz mindenkit, aki útjába kerül, és végül kikergetik az or­szágból. Hitvány, közönséges és hihetetlenül brutális alak,va­lóságos szörnyeteg, aki 1896-ban nevetségesen eltúlzottnak tet­szett, de 1945-re a valóság messze túlszárnyalta. Megint csak látnokian igaznak bizonyult egy intuitiv kép az emberi termé­szet sötét oldaláról, amelyet egy költő a szinpadra vetített. Ezt az ijesztő bábjátékot merőben stilizált, fa-merevségü jel­mezekben, gyermekien naiv díszletben játszották és Jarry tu­datosan arra törekedett, hogy a polgári közönséget saját ké­nyelmességének és rútságának iszonyatával állítsa szembe: "Azt akartam, hogy mihelyt a függöny felmegy, a színpad így álljon a közönség előtt, mint azok a tükrök Madame Leprinoe de Beaumont tündérmeséiben,ahol a gazember bikeszarvval és sár­kánytörzzsel látja viszont magát, és felismeri saját aljassá­gának eltúlzott képét. És nincs is benne semmi csodálatos,hogy a közönség meghökkent hitvány hasonmása láttán; hiszen eleddig még soha nem látta azt a mfga teljességében s most ismerte fel, hogy ez a kép, ahogy Catulle Mendis oly kitünően megfogalmazta, ’az ember örök ostobaságából, örök bujaságából, örök falánksá­gából, a zsarnokságig növesztett ösztönös aljasságából tevődik össze, valamint azoknak szemérmességéből, erényéből, hazafias­ságából és eszményeiből, akik jól ebédeltek. Alfred Jarry: Questions de théâtre. Ubu Roi. Henri Kaeser, Lausanne 1948. 158. öl 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom