Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

Közbevetőleg: e váza rajzából előadásra nem lehet következtetni, hiszen - csak egyetlen érv! -, a rajzon szereplő személyek például nem viselnek álarcot, enni pedig e korban a színjáték elengedhetetlen kelléke volt! A SZINÉSZETI LEXIKON a vázarajz reprodukciója alá mégis ezt Írja: "Pathetikus görög színpadi jelenet ritka ábrázolása!”8. De térjünk vissza Bieber gondolatmenetéhez.

Feltételezései - amelynek alapján a vázarajz szimultán ábrázolásaiból egy ismeretlen dráma cselekményét próbálja rekonstruálni - igen merész és csapongó fantáziára vallanak. A rajzon például, egy királyi ruhás idősebb ember is látható, feltehetően -sa vázán olvasható felirat szerint is - a mondabéli Médeia apja. E figurából Bieber azt a következtetést vonja le, hogy az általa feltételezett darabban az apa mint szellem jelenik meg és gonosz tetteiért kegyetlen sorsot jósol lányának. A valóság ezzel szemben az, hogy a figura ábrázolása a vázán meglehetősen jellegte - len s mozdulatából igazán sok mindenre lehet következtetni, némi fantáziával és jóindulattal természetesen arra is, amire Bieber következtet. De ezt faktumként elfogadni, meglehetősen önkényes és minden alapot nélkülöző dolog. Ugyanígy meglehetősen önkényes dolog például a rajzon az egyik gyermeket védő, kisérő- figura mozdulatából olyan messzemenő következtetést levonni - mint ahogy ezt Bieber megteszi -, hogy ez az akció a korinthoszi trónöröklés biztosítása érdekében történik.9.

Persze az eddigiekből csak az derül ki, hogy Bieber e vázarajz alapján egy ismeretlen dráma cselekményét próbálja rekonstruálni, pedig ennyivel meg sem elégszik. A vázarajzokból általában konkrét előadásokra is próbál következtetni, s egy sereg vázaraj zot Euripidész-drámák előadásairól készült hiteles ábrázolásoknak tekint. Ezzel kapcsolatban a következőket Írja: "Számtalan váza tanúskodik az i.e. negyedik századból Euripidész növekvő népszerűségéről. Ezek jeleneteket örökítenek meg tragédiáiból, mind az elveszettekből, mind a fennmaradtakból. Bizonyítják, hogy e darabokat hogy adták elő és hogy ismételték számtalanszor, nemcsak Athénban, hanem szerte a görög műveltség világában, igy többek között Szicíliában és Dél-Itáliában, az úgynevezett Nagy-Görögországban. Innen ismerték meg a rómaiak Euripidész tragédiáit, részben eredetiben, részben fordításokból. A római kor vázamüvészetének számos darabja illusztrálja Euripidész drámáinak témáját."10.

Anélkül, hogy itt most alaposabban vizsgálni kezdenénk az antik görög színjátékot és színjátszást, néhány ponton vitatkoznunk kell Bieberrel, annak érdekében, hogy bebizonyítsuk azt, hogy a képzőművészeti emlékek színháztörténeti felhasználásét előtérbe helyező kutatók - látszólag ellentétes előjellel, mint a csak; irodalmi emlékeket számbavevő filológusok -, végső soron ugyanolyan téves eredményekre jutnak.

80