Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

lemzik és kutatják teljesen mellékesnek Ítélve azt a körülményt, hogy e müvek saját korukban színpadra kerültek-e, vagy éppen ott születtek-e. Az pedig már végképp kívül esik érdeklődési körükön, hogy hogyan adták elő e müveket. Pedig, mint azt előző fejezetünk példáival bebizonyítottuk, a darabok i r od almi formáját éppen a szinpadi előadás igényei és szükségletei határozták meg. Sőt ennek alapján - egyelőre a romantikával kapcsolatbein - még egy olyan következtetést Is meg mernénk kockáztatni, hogy e stilus létrejöttében az adott és részletesen elemzett színpadtechnikai adottságok és lehetőségek oly módon játszottak közre, hogy ezek befolyásolták a romantika általános, színpadtól független, irodalmi kifejezőeszközeinek kialakulását is.

Visszatérve azonban a színháztörténet dráma és irodalomcentrikus szemléletéhez, le kell szögeznünk, hogy e nézet még ma is igen elterjedt s képviselői a színjátszást mint művészi tevékenységet, a művészi reprodukálás kategóriájába sorolják, a színjátékot pedig egy speciális irodalmi műfaj reprodukálási formájának tekintik.

A reprodukálás - mint művészi kategória - fogalmával a későbbiekben részletesebben fogunk foglalkozni. Előbb azonban még meg kell vizsgálnunk közelebbről egy, az irodalomcentrikus szemléletnél korszerűbbnek tűnő és napjainkban igen divatos színház - történeti szemléletet.

E szemlélet a szinjátékrekonstrukciós kísérletekben az irodalmi emlékekkel szemben előnybe helyezi az úgynevezett tárgyi emlékeket. Az irodalmi emlékeken kívül fennmaradtak ugyanis színházépületek, ahol játszottak, különböző tárgyak és eszközök, amivel játszottak és Igen nagy számban képzőművészeti ábrázolások, amelyek valamiféle színházi vonatkozású jelenetet örökítettek meg.

A tárgyi emlékek és források felé forduló tudósok egyik része rekonstrukciós elméletét elsősorban a képzőművészeti ábrázolások elemzésére építi. E nézet egyik ma is élő reprezentánsa Margaret Bieber, aki az antik színjátszásról Írott öszszefoglaló müvének 1962-es kiadásában, az előszóban, ezzel kapcsolatban a következőket Írja: "A THE HISTORY OP THE GREEK AND ROMAN THEATER cimü könyvemben... megkíséreltem bebizonyítani, mennyire nélkülözhetetlenek az eddig elhanyagolt képzőművészeti források, konkrétan a vázák, terrakották és falfestmények. Ezek ugyanis objektivek és korabeliek, szemben az irodalmi forrásokkal, amelyek többnyire szubjektív, egyéni vélemények s többnyire jóval későbben Íródtak."5'

78