Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
Ezzel kapcsolatban nézzünk egy másik példát. Schiller TELL VILMOS cimü drámájában, az első felvonás harmadik színének bevezető instrukciójában a következőket olvashatjuk: "Nyílt térség Alfort mellett. A háttérben egy magaslaton erődítést épitenek. Az épitkezés már annyira előrehaladt, hogy nagyjában kivehető az alakja. Hátsó része már kész, az elülsőn folyik a munka, még áll a váz, melyen a mesteremberek fel- és lemásznak, legfelül a tetőfedő mester állványa. Mindenütt mozgás, tevékenység, A robotos ispán, a kőfaragómester, legények és téglahordók."53* Ez is tipikusan olyan instrukció, amely mellett a mai olvasó, ideértve még a színházi szakembert is, általában észrevétlenül szokott elmenni, aminek bizonyítéka, hogy mai előadásokban a jelenetet úgy szokták megoldani, hogy a szin maga az épitkezés előtti tér, a színpadon az épülő bástyákkal és az állványzattal, amelyen dolgoznak és jönnek mennek az épitőmunkások. Pedig a szerzői instrukció egészen mást mond. Abban kifejezetten két színhelyről van szó: az egyik az Altorf melletti tér, ahol a jelenet játszódik, a másik pedig a háttérben, egy magaslaton az épülő vár! S az instrukcióban leirt statisztéria is két részre oszlik: az egyik csoport a háttérben, a magaslaton lévő várat é p i t i , a másik pedig itt a téren az építkezéshez szükséges anyagot szállítja. No már most, ha megpróbáljuk az eredeti szerzői instrukciót betű szerint, díszletben elképzelni, nyilvánvaló, hogy a kor színpadtechnikai lehetőségei, valamint a diszletfestési stilus megkövetelte, hogy a háttérben, magaslaton épülő vár perspektivikusan lényegesen kisebb legyen, mint az előtér diszletelemei. Ha viszont a háttérdiszlet perspektivikusan kisebb volt, akkor a benne mozgó embereknek is perspektivikusan kisebbnek kellett lenniök! Ez pedig már nyilvánvalóan nem könnyen megoldható dolog! Ezért is folyamodnak manapság ahhoz a megoldáshoz, hogy a teret közvetlenül az épülő bástyák elé helyezik. Igen ára, de Schiller ezt a darabját maga rendezte. Miért irt akkor megvalósíthatatlan instrukciót? Vagy talán ő meg tudta valósítani saját utasítását? Ö talán tudta perspektivikusan kisebbíteni a háttérben mozgó, élő embereket? Tudta bizony, s éppen ezért az instrukció meg is valósítható. Schiller ugyanis a háttérben mozgó embereket felnőtt ruhába öltöztetett kisgyermek e k k e 1 ábrázolta. És ez már nem hipotézis, mint amit az előbb a "szag'-instrukcióval kapcsolatban állítottunk fel, hanem bizonyított tény! Schiller maga Írja Ifflandhoz Írott levelében, az említett jelenet színpadi megvalósítását illetően: "Az egész hátsó jelenetnek egy teljes apparátussal folyó nagy építkezés élet-57
