Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

kutatás drámacentrikus szemléletétől és kidolgozhatjuk a szinjátéktörténet kutatásának specifikus módszereit.

E feladatot természetesen e könyv teljes egészében nem tűzi és nem is tűzheti maga elé. E feladathoz ugyanis több emberöltő teljes munkája is kevés lenne. Mi csak az egyes színházi struktúrák néhány jellegzetes vonását kívánjuk uj megvilágításba helyezni s ezzel történeti felfedezések helyett mindössze történeti kételyeket szeretnénk felvázolni.

Mielőtt azonban ez utón, más struktúrák irányában tovább lépnénk, néhány olyan problémát kell előzőleg elméletileg felvetnünk, amelyek tisztázása nélkül módszerbéli javaslataink hiteltelenek maradnának.

Eddigi vizsgálódásainkból - remélem - nyilvánvalóvá vált az olvasó előtt, hogy - ellentétben a szokásos színháztörténeti módszerekkel - mi az ötletszerűen kiragadott korok színházi struktúráját nem a kor dramaturgiájának alapján vizsgáltuk, sőt, a korabeli drámái és annak formai-szerkezeti sajátosságait nemhogy nem alapnak, hanem lényegében köve t k e zm é n y n e k tekintettük. S hogy ez nem merőben önkényes szemlélet, ahhoz előbb a színjátéknak mint művészetnek ö n - törvényüségét kell bebizonyítanunk.

136