Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
letően: a színház tanítani vagy szórakoztatni akarja az érdeklődő közönséget. A díj elnyerése csak utólagos és véletlen, az eredeti célban nem előre várt, sőt nem is szereplő jutalom. Mi viszont az előbbiekben éppen azt próbáltuk bebizonyítani, hogy a görög színjáték nem a mai előad ásó k ého z hasonló célkitűzésekkel jött létre és nem csak melléktermék volt számára a dij, hanem - ellenkezőleg - mint a sportversenyeknél, maga a verseny és az abban való győzelem reménye jelentette a célt! Ez az antik görög színházi struktúra alapvető és meghatározó vonása s végső konklúziónk az, hogy igaz és hiteles képet csak az esetben kaphatunk az antik görög színjátékról, ha nemcsak ilyen irányban kezdünk újabb adatok és források után kutatni, hanem a meglévő és ismert adatokat és forrásokat mind e meghatározó alapján újra vallatóra fogjuk. E szemléletmód egy sereg újabb magyarázatot ad eddigi példánk problémáira is. Megállapítottuk, hogy az antik görög színházban színészi szerepkörök nem voltak, legalább is a jellemek elkülönítésének vonatkozásában. Ha azonban a versenyjelleg szempontjából újra megvizsgáljuk néhány dráma szereposztását, egy olyan törvényszerűséget fedezhetünk fel, amit eddig nem méltattunk figyelemre. Ha emlékszünk, a MÉDE1A hét szerepét a következőképpen lehet három színész között kiosztani. Az egyik színész Médeiát játssza, a másik Iászónt és a Dajkát, a harmadik pedig az összes többi szerepeket, számszerűit négyet. E beosztás viszont valamiféle furcsa hierarchiát tükröz. Nyilván az előadás legfontosabb színészi feladata ezúttal a címszerep, ezt az első színész játszotta. Utána természetesen a legfontosabb szerep Iászón, mind dramaturgiai, mind pedig terjedelmi szempontból. Ezt játszotta a második szinész. Igen ám( de nemcsak ezt, hanem még egy szerepet az epizódszerepek közül. Látszatra, a cselekmény szempontjából nem is a leghálásabbat, ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy éppen a Dajka mondja el a darab igen hosszú és igen fontos prológját— még a kar bevonulása előtt! -, akkor világos, hogy a darabban a harmadik legfontosabb színészi feladat a Dajka, Tehát a második szinész játszotta a főszerep után következő legfontosabb színészi feladatokat, a harmadik szinész pedig - elnézést a Iszóért - azt, ami maradt. Első szinész, második színész, harmadik szinész — mondottuk és rangsort állítottunk fel közöttük. De vájjon nem ugyanezt tették-e az antik görögök, amikor az első színészt protagonist á n a k , a másodikat deuteragonistának, 130
