Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
ló szimbolikával rendelkezett a jellem és a lelkiállapot ábrázolásának érdekében. Mindezeket a bizonyosságokat és valószinüségeket mindössze néhány, a struktúrára jellemző adat, és néhány ismert dráma szövegének formális vallatásával állapítottuk meg. 7. Az eddigi következtetésekkel azonban még nem merült ki az a néhány adat sem, amelyet vizsgálati célokra önkényesen kiemeltünk az antik görög színjátszásból ismert meglehetősen sok adatból. Próbáljuk meg még tovább faggatni, egyfelől magukat az eredeti adatokat, másfelől pedig az ezekből már eddig levont következtetéseket. Mindenekelőtt van itt egy furcsa dolog: az a szabály, hogy az antik görög tragédiában, illetőleg lényedében Szophoklész fénykorától kezdve, csak három színész játszhat egy előadáson. U tényt még azzal kell kiegészítenünk, hogy Aiszkhülosz idején még csak két, őt megelőzően viszont csak egy színész szerepelhetett. Maradjunk egyelőre azonban a szabály végső kifejlődési formájánál, tehát a három színész felléptetésének lehetőségénél. Mi e körülményt gátló körülményként fogjuk fel és úgy fogalmaztunk, hogy csak három színész játszhat tott. Általában viszont az antik görög színjáték kutatói másik oldaláról szokták megközelíteni a dolgot s e körülményben éppen nem gátló körülményt látnak, hanem a korabeli fejlődés egy igen magas lépcsőfokát, amikor már három színész léphetett fel, szemben a korábbi kettővel, vagy méginkább eggyel. Egyébként az erre vonatkozó leghitelesebb feljegyzés, Arisztotelész POÉTIKÁJA is igy emlékszik meg e dologról: "A színészek számát egyről kettőre Aiszkhülc-sz szaporította, ...valamint ő adta meg a párbeszédnek az első szerepet. A három színész... pedig Szophoklész találmánya.'"42. Tehát itt úgy látszik, hogy nem korlátról van szó a három felléptethető szinész esetében, hanem éppen ellenkezőleg: " t a -1 á lmányról"! Tehát egy fejlődés beláthatatlan perspektívájáról. Igen ám, de ha az aiszkhüloszi lépést tekintjük, ott még érthető a találmány szenzáció jellege, hiszen Aiszkhülosz a második szinész felléptetésével valójában a mai értelemben vett drámát és színjátékot találta fel, hiszen legalább két szinész kellett ahhoz, hogy - Arisztotelész szavával - a szer-126