Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
De térjünk vissza az antik görög színjátékhoz. Semmi okunk nincs feltételezni azt, hogy a maszknak, a jelmeznek és a kellékeknek e korban nem volt ugyanilyen önálló jelenéstartalma. Erre vonatkozóan ugyan nincs bizonyítékunk, de nincs az ellenkezőjére sem; ugyanakkor viszont egyéb kifejezőeszközök bizonyított hiánya igen komoly mértékben feltételezi e kifejezőeszköz létezését, miután egyébként elképzelhetetlen az adott kor szinjátékában a jellemről adott információmenynyiség elegendősége. Az antik görög színjáték hivatásos kutatójának e meggondolás alapján az lenne a feladata, hogy kutatásait ez irányban fokozza, vagy legalább is indítsa meg, és folytassa mindaddig, mig e feltételezéssel kapcsolatosan bizonyító, vagy kizáró adatot nem talál. Mi e feladatot e könyv keretei között természetesen nem vállalhatjuk, hiszen célunk csak a kutatási módszerek közül kiválasztani azokat, amelyek tényleges színjáték rekonstrukcióra alkalmasak. Nézzük azonban tovább a kiinduló példánk alaposabb vizsgálatán r.ál felmerülő újabb kérdéseket. A hangról korábban már megállapítottuk, hogy igen csekély mértékben volt használható, nemcsak a figura statikus jellemzése, hanem még sokkal kevésbé a figura dinamikus jellemzésére, tehát a szerep különféle lelkiállapotainak kifejezésére. Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy a maszk statikus volta is csak a szerep jellemének alapképletét adhatta. Az, hogy egy-egy figura egy adott drámai pillanatban örül-e vagy szomorú, bánatos vagy indulatos, azt a színész nemcsak a hanggal nem tudta elég plasztikusan kifejezni, hanem a statikus és mindég ugyanezt a lelkiállapotot kifejező maszk még nehezítette is a dolgát. Hacsak... hacsak nem feltételezzük azt, hogy a maszk nem volt az egész előadás alatt állandó, hanem ugyanannak a maszknak különféle lelkiállapota variánsát váltogatta a színész az előadás folyamán. Nézzük meg közelebbről ennek lehetőségét. Nyílt színen, jelenet közben valószínűleg nem változtathatott maszkot a színész, hiszen, ez teljes mértékig kizökkentette volna a nézőket éppen a maszk-teremtette illúziókból. Tehát nyilván csak egyes jelenetek között, észrevétlenül cserélhetett maszkot a színész, ha egyáltalában cserélték a maszkokat. Ez viszont a maszkcserélés feltevését már azokra a szerepekre szűkíti, akik több jelenetet játszanak a darabban. Ha a több jelenet olyan, hogy közte kimegy a színész a színpadról, akkor a dolog nem okoz nagy fejtörté st, hiszen következő visszajőve teléig van módja álarcot cserélni. Mi van azonban olyan esetekben, amikor a színész nem hagyja el a színpadot, de az egyes jelenetek között hatalmas változáson megy át a lelkiállapota? 122
