Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
kivonulásáig, az e x o d o s z ig, mindvégig a szinen van, tehát ha színésznek kellene játszania, e szerep egy második színészt teljesen lefoglalna, s igy már a darab többi hat szerepét egyetlen színésznek kellene játszania, ami lehetetlen. E lehetőség tehát kizárt s igy rögtön meg is állapíthatunk egy ujabb szabályt: az összes szerepet három színésznek kellett eljátszania, de a karvezető nem tartozott a szerepek közéi Marad tehát a darabban a kezdetben felsorolt hét szerep. Ezek a következők: /a fellépés sorrendjében!/ Dajka Nevelő Médeia Kreon Iászón Aigeusz Hirnök Ezek közül, mint már megállapítottuk egy színészt teljes egészében lekötött Médeia szerepe. A fennmaradó hat szerep között még egy női szerep van: a Dajka szerepe. Ha tehát elsősorban azt a kérdést akarjuk tisztázni, hogy a női szerepekre külön specializált színészek voltak-e az antik görög színházban, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a második színész is csak egyetlen szerepet játszhatott, a Dajkát, mivel ő is “nő-specialista11 volt. Ebből viszont az következne, hogy a többi öt férfiszerepet mind a harmadik színésznek kellene játszania. Elméletileg e lehetőség nem is kizárt, hiszen végső soron a Dajkának csak Médeiával és a Nevelővel van szöveges jelenete, s ugyanekkor a darab férfiszereplői egymással szöveges jelenetben soha sem találkoznak. /Itt kétszer is kiemeltük azt a körülményt, hogy "szöveges jelenet". Ez a mai olvasó számára bizonyára érthetetlen megkülönböztetés, ha azonban a görög színjáték struktúrájában gondolkozunk, s tudjuk, hogy a görög színész testi valóságából a színpadon semmi sem volt látható, hiszen teljesen elfödte őt az álarc és a kosztüm, akkor nyilvánvaló, hogy ha egy-egy szerep egy-egy jelenetben nem szólal meg, akkor a színészt bárki más helyettesíthette, hiszen csak a hangjáról volt felismerhető. E megkülönböztetésre - szöveges és néma szerep között - egyébként azért van szükség, mert mint látni fogjuk, e trükkel az antik görög tragédiában háromnál több színészt is fel lehetett léptetni, de a negyedik színész már csak néma statiszta lehetett. Legjellemzőbb példa erre Szophoklész ELEKTRAjában^O, PUladész szerepe, aki az egész 113
