Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Előszó helyett: a szerző magamentése
Természetesen a gyakorlati vonatkozású kutatások nem elválaszthatók a művészeteket alapvetően meghatározó általános társadalmi vonatkozások kutatásától, de úgy gondolom, nem olyan formában, hogy minden esetben végig kellene kutatni, vagy ismételni az alapvető társadalmi-esztétikai kérdéseket, hanem elfogadva és alapúivá ve az esztétikai kutatások eredményeit, azok ismeretében és elismerésével, a kutatás tárgyát lehet az egyes művészeti ágak vagy alkotások konkrét és gyakorlati problémáira is korlátozni. E kérdéssel kapcsolatban hadd idézzem Ujfalussy Józsefet, aki nemrégiben egy disszertációhoz Írott előszavában a következőket írja: "Az esztétikai gondolkozás történeti irodalma két póluson kristályosodott ki. Az egyik oldalon a filozófiai gondolkozás általánosítja és rendszerezi a maga módszerével a társadalmi tudat művészi-esztétikai nézeteit. A másikon a művészetek napi gyakorlatából, a mivességből fakadó technikai elméleti tapasztalatok szűrődnek le. Ez utóbbinak talán még mindig nem szentelünk elég figyelmet, pedig tanulságait a filozófiai általánosítás sem nélkülözheti. De másfelől meg a művészi mesterség is a társadalom esztétikai nézeteit alakítja gyakorlattá.”!* Nos, e tanulmány a második kategóriába tartozik. A színház konvenciórendszerének, kifejezőeszközeinek, "nyelvének” és "grammatikájának" vizsgálatát tűzte célul maga elé, általánosságban és egyes színháztörténeti koronként külön-külön. Azokat a törvényszerűségeket kutatja, amelyek az egyes kifejezőeszközök használati lehetőségeit és korlátáit határozzák meg egy-egy történeti korban, hogy ezek felderítése és rendszerezése segítségével megpróbálja rekonstruálni az egyes korok konvenciórendszerét. E törvényszerűségek egy része természetesen társadalmi törvényszerűség, más részűk azonban anyagi-technikai eredetű. Miután az egyes történeti korok konvenciórendszerének kialakulásában közrejátszó társadalmi-történeti erők szinházformáló hatásával tanulmányok tömege foglalkozik, mi vizsgálatainkat ott kezdjük, ahol e müvek befejezik. Az egyes korok színjátékét és annak konvenciórendszerét történelmileg kialakult struktúrának tekintjük és kutatásainkat e struktúrák belső törvényszerűségeire irányítjuk. Bár minden esetben kiindulópontunknak tekintjük, de részleteiben nem vizsgáljuk az egyes korok szinházi konvenciórendszerénél, hogy e konvenciórendszerek milyen történelmi-társadalmi folyamat eredményeképpen alakultak ki. Ehelyett minden energiánkat arra fordítjuk, hogy kiderítsük, hogy az egyes konvenciórendszerek miért olyan formában alakultak ki, mint amilyenben kialakultak. Vizsgálataink tehát formai kérdésekre irányulnak elsősorban, nem elvonatkoztatva természetesen a formai kérdéseket az alapvető és meghatározó tartalmi kérdésektől. 10