Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
"feliraton" kívül a kutató előtt ismeretes a másik három, az előzményeket tartalmazó felirat is. U- gyanolyan helyzetben van-e ez esetben, mint az előző levezetésben B, az üzenet címzettje volt? Nyilvánvalóan nem, mert az előző levezetésben néhány , olyan feltételt is szabtunk, amelyről Írott adat a levezetésben nem szerepelt s e feltételek csak azért voltak nyilvánvalóak, mert B tudott rólukl /ilyen feltétel volt például a JAVASLAT szó rekonstruálásánál az a lépésünk, hogy B-nek egyáltalán nem kell rekonstruálnia azt, hogy a szó az üzenetben egyesszómban, vagy többesszámban szerepel-e, mivel ezt neki majd válaszüzenetében módja lesz eldönteni./ Tehát a későbbi kutató számára még az összefüggések ismeretében is akad olyan körülmény, ami megakadályozza az egyértelmű megoldás megtalálását. De nézzük meg az ügyet más feltételezések között is. Tegyük fel, hogy e második módszerrel kísérletező kutatónak is csak ugyanannyi adat áll a rendelkezésére, mint az első módszerrel dolgozónak, tehát ő sem ismer egyéb adatot, mint magát a hiányos üzenetet. Ez esetben a megfejtéshez neki is újabb adatokat kell felkutatnia, csakhogy amig az első módszer kutatójánál ezek az ifjabb adatok olyanok voltak, hogy hány jel hiányozhat az üzenetből, az üzenet végén miféle jel határozhatja meg az üzenet minemüségét, a hiányzó jelek miféle betükombinációk lehetnek stb., addig a második módszer kutatójának csak egyetlen módja van arra, hogy a megfejtéshez közel jusson: három másik feliratot is meg kell találnia. Ezek után, úgy gondolom, már megpróbálkozhatunk a két módszer eredményességének az összehasonlításával. Mindkettőben közös, hogy a megfejtéshez újabb adatokra van szükség, ezeket a megfejtőknek fel kell kutatniok. Ha mindkét kutatónak sikerül a számára szükséges újabb adatok felkutatása, cikkor a rekonstrukció mindkét módszere egyformán eredményes, legfeljebb a második módszerrel valamivel könnyebb és gyorsabb a megfejtéshez eljutni. Ha azonban azt az esetet feltételezzük, hogy egyik kutatónak sem állanak újabb adatok rendelkezésére, akkor már kettejük helyzete lényegesen különbözővé válik. Aki ugyanis a második módszerrel akarja az üzenetet megfejteni, az az összefüggések ismeretének hiányában csak puszta találgatásra van kárhoztatva s igy a megfejtési lehetőségek számára V égtelen számuak. így tehát újabb adatok nélkül legfeljebb szubjektive feltételezhet valamiféle megoldást, amelynek hitelesítése érdekében csakis a véletlenre bizhatja magát, hogy merre keres bizonyító és hitelesítő újabb adatokat. Az első módszerrel dolgozó kutató lehetőségei viszont merőben mások. Ő sem tud újabb adatok nélkül egyértelmű 103
