Praagh, Peggy van - Brinson, Peter: A koreográfia művészete - Korszerű színház 92. (Budapest, 1967)

I.rész: A koreográfus

1. fejezet PROLÓGUS

A tánc olyan nyelv, amelynek szavai az emberi test mozdulatai.A koreográfia az a művészet, amely alkotóan csoportosítja a mozdulatokat, oly módon, hogy azoknak értelme, stilusa és formája legyen.

Ez nem mindig volt igy. Kezdetben a koreográfia a tánclépésekleirását jelentette; igy értelmezte Noverre”is. A XIX. század folyamán a szó uj jelentést öltött: uj lépések kitalálását és a régi lépések elrendezését jelölték vele. Ám a koreográfia nem állhat meg önmagában és ma a kifejezés gyakran ennél is többet foglal magába. Jelentheti egy balett megalkotását és színpadra állítását, valamint jellemek és mozdulatok kitalálását is.

2 .

Domenico de Piacenza volt az első olyan táncmester, akiről tudjuk, hogy, öt és fél évszázaddal ezelőtt,táncokat jegyzett le. Kezdeményezését mások tovább fejlesztették. A koreográfia elméleti tanulmányozásához különösen öt mester: az angol Weaver, a francia Köveire, az olasz Blasis, a dán Bournonville és • az orosz Fokii?"Könyvei nyújtanak alapot.

E mesterek mind úgy tekintették saját művészetüket, mint amelyben a tánc, egy történet elmondásának vagy egy hangulat megteremtésének érdekében, szövetségre lép a zenével és a pantomimmai, a szinpadtervezéssel és a jelmezekkel. Ez a szövetség a balett és a koreográfia művészetének lényege.

Ezért a balett művészete nem más, mint négy összetevő művészetnek: drámának, zenének, díszlet- és jelmeztervezésnek és táncnak tökéletes színházi ötvözete. A tánc csak egyike e négy művészetnek. Ka azonban igen sokszor fordul elő, hogy a koreográfus nemcsak a táncokat alkotja meg, hanem egy személyben ő gon-5