Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1922 - 1924

a nézőre, anélkül, hogy segédeszközre támaszkodnék. Ugyanezen ok­ból mellőzte egy időben Mejerhold /a jelmezhez hasonlóan/ a fes­tést és a parókát is, hogy aztán az Erdőben mindezt visszaállít­sa, de egészen más értelemben, mint a realista színházban. A jel­mez és a festés nála arra szolgál, hogy meghatározza a szinpadi alak sajátos vonásait. Mindkettő stilizált és szimbolikus jelle­get ölt, ami a commedia dell’artéban, illetve a középkori farce­­okban játszott szerepükre emlékeztet. Az Erdő néhány szereplője a népi komédiák maszkáihoz hasonlóan, kihangsúlyozott részletekkel jelenik meg! a kenetteljes pópa aranyozott parókát, szakállt és bajuszt viselj az ostoba, szemtelen és szervilis, tejfelesszáju, -ifjút fehér nadrágba öltöztették és középen elválasztott zöldha­­ju parókát adtak rá; a kegyetlen, kéjsóvár, zsarnok földbirtokos­­nőt vörös parókával, amazon ruhában, kezében korbáccsal hozták be a színre, stb. íme az érintkezési pontok a különböző népi szín­játékokkal és főként az orosz vásári színházzal. A jelmeznek és a maszkirozásnak ezek a túlzottan hangsúlyozott vonásai a későbbi rendezésekben elhalványultak és a hagyományos formákhoz köze­lednek. Ugyancsak a népi hagyományokban jelöljük meg a Mejerhold előadá­saiban alkalmazott uj zenei formák eredetét is. "Zenés komédiája", a Bubusz, az antik tragédia "énekbeszédére"/parakatalogosz/ illet­ve a kinai szinház sui generis recitálására vezethető vissza, ze­nei hátterét fúvós és ütőhangszerekből összeállított fülsiketítő népi zenekar szolgáltatja. Mindez korántsem csupán semleges hát­tér, az előadás verbális részét itt is, ott is zene fogja össze - közös partitúrákban csengenek össze, ahol csupán a zenei és szin­padi mondatok egybehangzása kötelező. Minden más tekintetben a színész szabad. Említsük meg még Mejerhold más, zenei jellegű módszereit is. Pél­dául az énekek és a népi románcok parodisztikus vagy bohóckodó alkalmazását azzal a feltétellel, hogy nem szolgálhatnak érzelem­keltésre. Erőteljes hatást váltanak ki, mint például az Erdő zá­rójelenetében, ahol egy kopott keringő nagyszerű művészi szimbó­lummá alakult át.Eza módszer a XVIII. század párizsi vásári szín­házra vezethető vissza, amikor a színészek a népi énekekből várat­87

Next

/
Oldalképek
Tartalom