Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1922 - 1924
A vetitést vászon alkalmazásával eszközölték, amelyet a cselekmény különböző epizódjai és részei között függönyként engedtek le. Ami a jelmezeket illeti, elvetették a speciális szinpadi öltözéket. Itt is hitelességre törekedtek: a szereplők olyan ruhákat viseltek, amilyeneket a megfelelő körülmények között a valóságban is hordtak volna. A tömegeket hivatalos elv szerint csoportosították a színpadon, vagyis olyan társadalmi csoportokat formáltak, amelyeket a szinpadi együttes életre hivott. A rendezésben az egyetlen nagytömegű tárgy az a daru volt, amelyet szükségszerűen leegyszerűsítettek. Valóságos fémdaru mégsem állhatott a színpadon és ha mégis, átszakitotta volna a deszkákat. A daru elkészültével rájöttek, hogy a súlya miatt a zsinórpadlásra kell függeszteni. Súlyosan megsértették tehát azt az alapelvet, hogy elvetnek minden függesztett diszletelemet, másként viszont kivihetetlen volt a daru szinpadi szerepeltetése. Ez különben mitsem ártott a szerkezetnek. Ha a produkciót szabad ég alatt kellett volna előadni, ezt a szerkezetet, mely csupán jelzés volt, bármilyen helyben található tárggyal is helyettesíthették volna. Mivel azonban szinházépületben játszottak - mégha nagyon átalakított formájukban is -, ebben a rendezésben még egy függesztett díszletet fogadtak el: zászlórudat, amelyen Csicserin^' elvtársnak a konstruktivizmus teremtő ideológiáját hirdető beszédéből vett hoszszu részletek függtek. A dolgok kényszere úgy hozta, hogy ennek a plasztikus irányzatnak azzal a miliővel kellett leszámolnia, amelyben kifejlődött. Szinházellenes harca a színházteremben folyt. Ez meghatározta a konstruktivizmus fejlődését, amely végülis újfajta színházi előadást teremtett. t:Ebben az időben a külügyek népbiztosa. 79