Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1905 - 1917

A MUTATVÁNYOS BÓDÉ

/1910/

Benois a "komédiázásnak" /cabotinage/ pejorativ értelmet tulajdonit /../és úgy véli,hogy helytelen a színházi területen való alkalmazása.1'

De hát mi is ez a komédiázás és vajon lemondhatunk-e róla a színházban? A komédiás /cabotin/ mindenekelőtt az a vándorszínész, aki a mimusokkal, hisztriókkal és jokulátorokkal tart fenn közeli rokonságot. Bámulatos szinészi technikával rendelkezik. Jelentékenyen hozzájárult a nyugati /XVII. századi olasz és spanyol/ színház kivirágoztatásához. Mindenütt megtaláljuk, ahol előadást rendeznek - a misztériumjátékokban pedig a legnehezebb feladatok megoldását bizzák rá. A francia színháztörténet tanítása szerint a misztérium-játékok bemutatása elképzelhetetlen volt a jokulátor közreműködése nélkül. Szép Fülöp korában a vallásos témák között megjelenik Henart sikamlós farce-a. Dehát ki játszotta volna el ezt a farce-ot, ha nem a komédiás? Az ünnepélyes parádék kifejlődése a témák megsokszorozódásához vezetett és ez a technikai eljárások állandó megújulását vonta maga után. Ennek a feladatnak a megoldását egyedül a komédiás tudta elvállalni /.../.

Alighanem mindig is igy volt: a szinház sohasem nélkülözhette a komédiást, és fordítva: az a szinház, amely lemondott a teátrálitás alapvető törvényeiről, megvolt a komédiás nélkül is /.../.

1* Alexandre Benois színművész és diszlettervező. Többek között a Gyagilev-balett által bemutatott és a párizsi Operában : rekonstruált Sztravinszkij—balett, a Petruska díszleteit köszönhetjük neki. Teoretikus és egyike a Mir lszkusztva /A művészet világa/ csoport kezdeményezőinek. Hevesen támadta és "komédiázással" vádolta Mejerholdot. Ebben a vitacikkben Mejerhold kifejti hitvallását és védelmébe veszi a "teátrális színházat".

49

T

I