Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1895 - 1905

gesek, csupán eszközül szolgálnak, a Művész Színházban lényeggé váltak, a darab lírai, misztikus vonatkozása pedig homályban maradt.

Ugyanígy emlékszem arra is, hogy A társadalom támaszai cimü Ibsendrámában a lényeg beleveszett az összekötő jelenetek zseniális elemezgetésébe.

Csehov színdarabjaiban a részletek elfelejtetik a rendezővel a mü egészét, mert a szerző impresszionista módon vázolt színpadi alakjai könnyen kiegészithetők eleven, precíz típusokká. Ami pedig Ibsent illeti, a naturalista rendező úgy érzi, meg kell magyaráznia a közönségnek, mert az szerinte, magától nem értené meg.

így aztán nekilát, hogy felélénkítse az "unalmas" dialógusokat! a szereplők étkeznek, takarítanak, csomagolnak, zsemlyéket vajaznak stb. A Hedda Gablerban Tesman és Juliane néni jelenete közben felszolgálják az ebédet. Jól emlékszem, hogy Tesman alakitója rendkívül ügyesen rágott, de a darab expozíciója akaratlanul is elkerülte a figyelmemet /.../.

Az a vágy, bogy mindenáron mindent megmutassanak, a titokzatosságtól, a befejezetlenségtől való félelem, a színpadot a szerző szavainak puszta illusztrációjává teszi.

"Még mindig hallom, hogy vonit a kutya" - mondja az egyik szereplő, niire azonnal reprodukálják a vonítást. Az indulást nemcsak a távolodó lovak csengői jelzik, hanem patkóik zaja is a fahidon. Az esőt is halljuk a tető vaslemezén. Madarakat, békákat, tücsköket.

Idézném erre vonatkpzóan Csehov egyik, színészekkel folytatott beszélgetését.^’ Másodszor vett részt a Sirály próbáin a Moszkvai Művész Színházban /1898. szeptember 11-én/ és az egyik színész elmesélte neki, hogy hallható lesz a békák brekegése, a tücskök ciripelése, a kutyaugatás.

Naplómból. - 7. Mejerhold.

23