Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)
1936
törekszik, de a színésznek védekeznie kell e nivellálással szemben. Kekem az a szokásom, hogy amikor megismerkedem valakivel, megpróbálom elképzelni, milyen lehetett gyermekkorában. Próbálják meg: érdekes és tanulságos dolog. Társulatunkban azonban van egy szinész, akiről semmiképp sem tudom elképzelni, milyen lehetett gyermekkorában. Ez az ember olyan, mint a hagyma: minden réteg mögött egy másik, aztan megint egy és ez igy megy egészen a legvégső határig... Ez a szinész teljesen megsemmisítette egyéniségét és pompás technikai felkészültsége ellenére minden szerepében csak közepes teljesítményt nyújt... Szeretnéd tudni, hogy kiről beszélek? De hiszen tudják, hogy úgysem árulom el!... A jelmez a test része. Nézzék például a hegyilakókat. Úgy tetszik, hogy a köpeny eltakarja testüket, de az igazi kaukázusin él a köpeny. És ezen keresztül is látjuk testének ritmikus lüktetését. Egyszer megnéztem Fokint, amint táncol, utána felmentem a színfalak mögé, meg akartam nézni, hogyan csinálták a jelmezét. Mindenféle nagy gyapjutakarókat és még isten tudja miféléket viselt - mégis, az előadás alatt testének minden vonalát meg tudtam különböztetni. Hogy a szinpadi jelmez természetét megértse, Sztanyiszlavszkij szabászatot tanult Párizsban. /K. színészhez, aki magas létrán ül/: "Állj! Helyezkedjék el másként. Üljön biztonságosabban, kényelmesebben! /A szinész: "De hiszen kényelmesen ülök, Yszevolod Bmjljevics!"/ Nem érdekel, hogy maga kényelemben érzi magát, az a fontos, hogy a néző ne érezze magát rosszul, mert úgy látja, hogy maga rosszul ül! Ez a másodlagos probléma elvonja a figyelmét arról, amit játszunk... ügy ni, köszönöm, most már jól van! Már nem is tudom, ki mondta, hogy "a művészet és a valóság közötti összefüggés ugyanaz, mint a bor és a szőlő között." Fején találta a szöget! Nem szeretem az arcfestést. Amikor fiatal voltam, szerettem. De most már túl vagyok ezen. Ma már nem tudom elviselni. A szinészek, akikkel a premier előtt letöröltetem a festéket, gyakran morognak. Nem szólok semmit, mert tudom el fog érkezni az ideje, ami-166
