Mejerhold: Színházi forradalom - Korszerű színház 91. (Budapest, 1967)

1936

I Mindenki ismeri Csehov hires mondását: Ha az első felvonásban puska függ a falon, annak a darab végéig el is kell sülnie. Erre a mondatra a következő parafrázist szőhetném: Ha az első felvo­násban puska függ a falon, az utolsóban gépfegyvernek kell sze­repelnie. .. A szinház egyik meglepő sajátossága: a tehetséges művész minden­kor rátalál az értelmes nézőre. Ne dolgozzák agyon magukat! Bízzanak a nézőben! Gyakran sokkal okosabb, mint amilyennek képzeljük. Hogy valódi könnyeket ejthessünk a színpadon, ahhoz belső ujjon­­gást és az alkotás izgalmát kell éreznünk - vagyis ugyanazt, mint akkor, amikor őszintén elnevetjük magunkat. A színpadi könny és nevetés pszichofizikai természete azonos. Mindkettő a művész örö­méből és lelkesedéséből fakad. Minden más eszköz, amellyel köny­­nyeket csikarunk ki magunkból, a neuraszténia és patológia köré­be tartozik. Ez a művészetben nem javallott. Törekedjék arra, hogy örömét lelje szinpadi feladatának elvégzésé­ben. Ez az egyes számú axióma. Ne olyan hangosan! Mindezt sokkal csendesebben is el lehet monda­ni! A kiabáló szinész képtelen nüanszirozni. Ifjúkoromban Szta­­nyiszlavszkijjal dolgoztam: az volt a véleménye rólam, hogy ször­nyűségesen ordítozom. Arra ösztönzött, hogy beszéljek halkabban. Nem értettem meg és ezzel magamnak okoztam kárt... Ugyanazt a részletet minden előadásom másként kell játszani! Korunk színházának alapvető problémája, hogy megvédje a szinész rögtönző tehetségét anélkül, hogy áthágná azt a pontos és bonyo-165 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom